Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek rokon a céh tagjainak érdekvédelmét, valamint a káptalan és a kanonokok előjogait (olcsó és jó munka). Valamennyi XVI. századi céhes szakma megújította tehát szervezeti kereteit és kiváltságait. A csizmadiák esetében új közösség is szerveződött. A továbblépés, új iparágak megerősödése ezután több mint tíz évig váratott magára. 1622-ben a katonai alárendeltségbe tartozó regiment-alattvaló asztalosok és a kézi lőfegyverek, ágyúk fa alkatrészeit, „agyát", állványát készítő mesterek a soltész támogatásával a pozsonyi polgári asztalosok céhszabályait kérték el, és használták közösen. A kilenc mester 1628-ban a káptalannal is megerősítette és záradékoltatta ezeket. A záradék sokban hasonlított a kovácsokéhoz: a káptalan ismét biztosította a soron kívüli munkavégzést saját számára. A legények vándorlási idejét 3 évben szabták meg, az új mesternek pedig 6 forintot kellett fizetni a céhládába. Az idegen mesterek vásárbeli eladási jogát előzetes szemléhez kötötték,47 a mesterséget nem ismerők számára viszont tilos volt az asztalos árukkal való kereskedés. 1625-ben négy győri takácsmester, valamennyien a polgári rendből, megjelent a pozsonyi városi tanács előtt és előadta, hogy a pozsonyi takácscéh privilégiumát már az előző években elkérték a maguk és a katonai takácsok számára. Utóbbiak azonban e céhlevelet maguknál tartották, és miután közöttük súlyos viszály támadt, ők ismételten kérték a pozsonyi kiváltságok kiadását. Kérésüket, melyet a káptalan is támogatott, teljesítették és elnyerték a pozsonyi takácsok 1559-ben kiadott, 1578-ban hitelesített statútumait.48 A takácsok céhbe szerveződése a kézműipari fejlődés fontos minőségi állomását jelentette, hiszen a félkész terméket előállító iparágak képviselői jelentek meg a város gazdasági életében. Két esztendővel később, 1627-ben a mészárosok — nem tudjuk mi okból — átíratták ismét a káptalannal a pozsonyi céhrendtartást. Ettől függetlenül a következő évben báró Prainer főkapitány maga is rendtartást bocsátott ki számukra.49 1629-ben 15 gombkötőmester az érsekújváriaktól kérte el szabályaikat (eredetileg ezek is a nagyszombati gombkötőcéh kiváltságai voltak) és adatta ki Győrött. A helyi kiegészítések értelmében 2 mester egy műhelyben nem dolgozhatott, az új mesterek kötelesek voltak megházasodni, a kontárokat üldözni kellett, a felszabadult inasok egy évig vándoroltak és a céhből kizárt mester nem árulhatott a vásárban.50 A gombkötőket 1634-ben a fazekasok követték (11 mester) — feltehetően a regiment-alattvaló és polgári mesterek együtt, mivel ajánlóik között ott a püspö47 Uo. 7. köt. 807. Vö. a későbbiekre: BATÁRI Ferenc: Asztaloslegények Győrött a XVII. században. Arrabona, 8. Győr, 1967. 48 XJM Adattár. 54. 3. 2. Ellentétben Bedy és Jenei megállapításával ez a céh nem 1552-ben alakult, hanem a pozsonyi céh 1552. évi statútumait vette át 1625-ben. 49 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 7. köt. 674. és GyMJVL Céhiratok levéltári gyűjteménye. 10. sz. 50 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 7. köt. 867. 103
