Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A forradalom ideje
A forradalom ideje 1849. október 6. emlékezete 1848-49-ben a magyar nép Európa rokonszenvét is kiváltó hősi küzdelmet folytatott nemzeti függetlenségének védelme érdekében. A Habsburg hatalom csak külső, orosz segítséggel tudta ismét uralma alá kényszeríteni Magyarországot. A nagy nehézségek árán elért „eredmény” könyörtelen bosszúra sarkallta a kamarillát. A Habsburg-ház dühét még fokozta, hogy a magyar hadvezetés csak az orosz csapatok előtt volt hajlandó letenni a fegyvert. Amíg Itáliában a fegyverletétel fejében Bécs bünteden távozást biztosított a forradalmároknak, addig hazánkban Görgey feltétel nélküli fegyverletétele a féktelen terrornak nyitott utat. „Világos” után tömegessé váltak a letartóztatások, a kegyeden haditörvényszéki ítéletek zömének kihirdetésére és végrehajtására azonban csak Komárom várának október eleji feladása után került sor. Klapka tábornok értelmedennek ítélte a további küzdelmet s a védők szabad elvonulásának biztosítása fejében átadta az ország legnagyobb erősségét. Komárom teljes katonai kiürítésének másnapján, a nagy bécsi forradalmi megmozdulás évfordulóján, október 6-án végrehajtották a még korábban hozott halálos ítéleteket. E napon végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első felelős magyar minisztérium miniszterelnökét s Aradon a magyar honvédsereg tizenhárom parancsnokát: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knezic Károlyt, Lázár Vilmost, Láhner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károly grófot, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, és Bécsey Károly grófot. Még október folyamán esett áldozatul Csány László közlekedésügyi miniszter, Perényi Zsigmond báró, a felsőház másodelnöke, Szacsvay Imre a képviselőház jegyzője, Kazinczy Lajos honvédtábornok, a külföldi segédcsapatok olyan vezetői is, mint a francia Ch. Abancourt, a német P. Giron és a lengyel M. Woroniecki. Honvédtisztek, kormánybiztosok, az önvédelmi harcot támogató polgári és egyházi személyek életét oltották ki a bosszúállók. Mintegy 1200 elítéltet hurcoltak hazai és más börtönökbe, sok ezren bujdostak itthon és menekültek külföldre. A szabadságharc ideje alatt Győrött több ízben is átvonultak a császári seregek. Először 1848. december 27-én szállták meg a várost hosszabb időre berendezkedve, s azonnal megkezdődött a forradalmárok, illetve a forradalommal és szabadságharccal rokonszenvezők felelősségre vonása. Miután a forradalom vezetői a magyar seregekkel együtt eltávoztak a városból, így Zánthó Mihály ideiglenesen kinevezett császári ügyész csak távollétükben emelhetett vádat. Közel 100 személyt vontak felelősségre a törvényes fejedelem elleni felkelés,-59-
