Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A város szépítő

A városszépítés múltja

Győr mai település-szerkezetének, utcahálózatának kialakulása a 16. század második felére nyúlik vissza. A mohácsi vész, majd Buda eleste után Győrt nagyon fontos katonai szerep ellátására jelölték ki. Feladata az lett, hogy a török további terjeszkedését megállítsa, védelmet nyújtva Nyugat-Dunántúlnak és a császárvárosnak, Bécsnek. I. Ferdinánd már az 1540-es évek elején elrendelte a győri vár megerősítését. A közeledő török veszély miatt azonban csak sebtében felhúzott, fabástyás palánkvár felépítésére került sor, mely nem nyújthatott hosszabb ideig védelmet az itt élő lakosságnak. A korabeli haditechnikának megfelelő korszerű vár létesítésére csak a törökkel 1568-ban megkötött béke után kerülhetett sor. A munka gyorsítását elősegítette a városban, 1566-ban keletkezett nagy tűzvész, mely a kőépületek kivételével elhamvasztotta a települést. A városépítőknek ezután már nem kellett alkalmazkodniuk a zegzugos utcákhoz, hanem az utcákat kellett igazítani a bástyák vonalához. A várépítéssel együtt egy új alapokra helyezett, szabályos utcahálózat épült ki, mely a várőrségnek a kívánt helyekre történő gyors mozgósítását segítette elő. A katonai szempontoknak megfelelően kapott helyet a Főtéren (ma Széchenyi tér) a katonai fővárta épülete, és helyezkedtek el a várkapuk előtt a riadóhelyek. Az olasz hadmérnökök és építőmesterek által kiépített várrendszer egyben a középkori Győr eltűnését is jelentette, melyből csak néhány kőépület maradt fenn, jelezve a koraközépkori építőművészet magas színvonalát.

Az erőd teljes kiépítésére sajnos az adott időben nem kerülhetett sor, mert 1594-ben a város árulás révén török kézre került. A lakosság nagy része elhagyta a várost, s amikor a négyéves török megszállás elmúltával visszatérhetett lakóhelyére, szinte teljesen új életet kellett kezdenie. Két év kellett ahhoz, hogy a közigazgatás beindulhasson, s kezdetét vehesse a békés polgári élet. A visszatérők legfőbb gondja volt telkük, lakóházuk visszaszerzése, otthonuk lakhatóvá tétele. Ki, ahogy tudott, úgy építkezett, s ez a korábbi rend felbomlását eredményezte. A városi tanács számára is áttekintheteden, nehéz helyzetet teremtett a rendeden építkezés, ezért Prainer János főkapitány 1617-ben új telekkönyv felfektetését rendelte el. Ezután állt helyre a városban az építkezési rend, s ezt követően alakult ki a sakktáblaszerű utcahálózat, amely napjainkig jellemző a történelmi városrészre.

Győr, mint a Dunántúli Főkapitányság székhelye, a 16. század második felétől kezdve katonaváros volt, mely meghatározta fejlődését. Az ipar és kereskedelem elsősorban az itt állomásozó katonaság szolgálatában állt. A város földesurának lakóházát, a püspöki palotát a főkapitány vette birtokba, aki hatalmát a polgárvárosra is igyekezett-9-