Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A városszépítő
A város szépítő kiterjeszteni. A szabadalmas mezőváros vezetésének a város fennmaradása, továbbfejlődése érdekében kemény harcot kellett vívnia a vár főkapitányával, földesurával, s éberen kellett figyelnie a megyében állandóan portyázó törökre. A város kedvező földrajzi fekvésénél fogva az élénk kereskedelem és céhesipar volt a tényező, mely a polgárságot átsegítette minden bajon, s biztosította a fokozatos továbblépést. A várrendszer korlátot szabott a szabad polgári tevékenységnek, de egyben biztonságot jelentett és védelmet nyújtott a békés építőmunkához. A lehetőséggel elsősorban a jelentős tőkével rendelkező egyházi személyek élnek, őket a városban lakó nemesség követi, majd szerényebb mértékben a polgárok következnek. Az első nagyszabású épületegyüttes az egy tucat telken épült jezsuita gimnázium, templom és rendház. Ezt követi a Giovanni Battista Rava olasz építész tervei alapján barokk stílusban átépített székesegyház, a káptalandombi papnevelőintézet és más jeles épület. A 17. század 20-as éveitől a barokk stílus jelenik meg a város építészetében, melynek mesterei Olaszhonból jönnek hazánkba. Közvetítésükkel a késő reneszánsz stílus is honos lesz Győr építészetében, melynek szép példái megújulva ma is láthatók. Városszépítésről, mint kiegészítő vagy különálló tevékenységről ebben az időben még nem beszélhetünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az utcák, terek formálásánál, az új építkezéseknél ne lenne jelen a szépítő törekvés. A városépítést az adott időben elsősorban az együttélés követelményei, szabályai formálják. Az első hatósági intézkedések is ebben a tárgykörben születnek. Prainer főkapitány az 1620-as években a belvárosból kitelepíti a bűzös, illetve az egészségre ártalmas mesterségeket. 1695-ben megszületik az első tűzrendészed szabályrendelet, mely pontosan meghatározza a megelőzés és a védekezés módját. A város fejlődése szempontjából minden tekintetben nagy jelentőségű változást hoz az 1743-as év, amikor Győr a szabad királyi városok sorába emelkedik. A polgárság felszabadul a földesúri fennhatóság alól, s választott testületéi útján szabadon intézheti a város ügyeit. Az új közigazgatási felállásban differenciálódnak az ügykörök, s az utcakövezéstől az ingatlanok kezeléséig minden területnek meg lesz a maga felelőse. A 18. század második felében az építkezések is nagy lendülettel folynak. A városi tanács ekkor építi át és bővíti jelentős anyagi ráfordítással a városháza épületét. Zichy püspök barokk stílusban ekkor újíttatja fel a püspöki palotát, s festeti ki a kor jeles bécsi festőjével, Maulbertsch-el a székesegyházat. A város vüági építészetében is ekkor éli fénykorát a barokk. Szebbnél-szebb sarokerkélyes lakóházak, kovácsoltvasrácsos, erkélyes paloták épülnek, melyeknek homlokzatát művészi szobrok, freskók díszítik. A díszes épületek a jó ízlés formálói, a szépre való törekvés segítői. A városszépítés ilyen módon érvényesül ekkor az építészetben, s nem véletlen, hogy ma harmonikus egységnek érezzük az e korban kiépített utcákat, tereket.- 10-
