Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A győri gazdaság és a közlekedés fejlődése

A győri gazdaság és a közlekedés fejlődése A továbbiakban határozatot hozott, amennyiben ezen aránytalanságon változ­tatni nem lehet, úgy a Moson—Ráró közti szakasz lesz kiépíthető. Ezek után a vasútér­­dekeltség végrehajtó bizottsága nevében Szabó István újabb kísérletet tett a Győr me­gyei érdekeltek megnyerésére, megbeszélései azonban eredményre nem vezettek. Sőt a megye törvényhatósági bizottsága olyan határozatot hozott, ha csak a Moson—Ráró-i vonalrész épülne ki, azon esetben a 10 000 korona támogatást is megvonja az érdekelt­ségtől. Győr városa a meginduló gazdasági pangás következtében mellőzte a vasút kérdését és a szerződésben vállalt kisdunai híd kiépítését is igyekezett elodázni. Az érdekeltség a történtek ellenére továbbra is ragaszkodott a vasút megvalósí­tásához. A tervet azonban a kilátásban levő tőke összegét tekintve módosítani kellett, így a Győr—Moson-i vonalvezetés helyébe, mint gyakorlatilag rövid időn belül kivite­lezhető szakasz a Moson—Dunaszeg-i vonal került. (3. ábra.) Időközben ugyanis Dunaszeg támogatását is sikerült a vasútügyhöz megnyerni s ezzel a vasútterv elérke­zett a már további változásokat nem eszközlő formájához. Moson megye mérlegelve gazdasági helyzetét, örömmel fogadta a módosítást. Most már minden igyekezete oda irányult, hogy a részére előnyös vonalrész épüljön ki minél előbb. Az 1910-es év 9 műszaki munkában is meghozta a kezdő lépéseket. Szesztay László tervező mérnök vezetésével az év végére befejeződtek a Moson—Dunaszeg-i vonal nyomjelzési munkálatai. A helyszíni, gyakorlati tevékenység bizakodó hangulatot teremtett az érdekeltekben. Jellemzően bizonyítja ezt Szabó Istvánnak Moson megye alispánjához intézett levele is: „Megemlítem, hogy a vasút létesítésére immár alapos kilátásunk van, mivel Khuen Héderváry gróf őnagyméltósága párfogását és anyagi hozzájárulását Károly fia által nálam bejelentette, nagyon kívánatos volna tehát, hogy ezen közérdekű és főkép Moson várme­gyére nézve fontos terv megvalósítása újabb akadályba ne ütközzék. ”18 Az érdekeltségben döntő befolyásra szert tevő Moson megye meg is ragadott minden alkalmat az ügy előbbre vitele érdekében. A kitartó munka a lelkes támogatók táborát is kialakította. Az érdekelt falusi lakosság hangját bár ritkán hallatta, a vasút­­ügyben történteket azonban éles figyelemmel kísérte. Az egyre jobban terjedő elszegé­nyedés, kivándorlás sűrűn vetette fel az útkereséseket. Ilyen körülmények között ala­kult ki fokozatosan az a vélemény, hogy a vasút létesítése is egyik megoldás helyzetük megjavítására. Ezt a felfogást jellemzően tükrözi Súly Ferenc szigetközi kisgazdának a „Mosonvármegye” szerkesztőségéhez intézett levele. A levélíró beszámol arról, hogy Szigetköz lakossága közgazdasági okokból mennyire örült a felvetett vasút gondolatá­nak, majd éles bírálattal illeti azokat, akik veszéllyel fenyegetik a vállalkozást. Az utób­bival kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „Ez az ökölben tartott ütés az ármentesítési teherben görnyedő „Szjgetköf gazdasági fennmaradását teszi lehetetlenné és általa tiszteltjó Uraim nekünk az utat mutatják meg Amerika felé. ’19 18 GyMSMGyL Moson megye alispáni iratok 10131/1910. 19 Mosonvármegye (1911) IX. 59. sz.-237-

Next

/
Oldalképek
Tartalom