Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A közoktatás ügye

A kö^oktatás ügye

elnök, hogy a városi kát. elemi iskolák mind a négy kerületben megfelelnek a törvény, illetve a célirányos oktatás követelményeinek.20

Az 1885-ös autonómiai választógyűlés a tanítók felkészültségének és szorgalmának örvendetes fejlődéséről számolt be. A 90-es években a szakmai munka egyre komolyabb vizsgálataira került sor. Az autonómia iskolaszékének elnöke az 1892-ben végzett iskolalátogatásai során arról győződött meg, hogy az iskolákban a tananyag felosztása nem megfelelő. A felsőbb osztályokban ugyanis az ismeretek nem bővülnek, hanem csökkennek. Az órarendek pedagógiaellenesek, helytelen a tantárgyak sorrendje. Egyes osztályokban könnyű tárggyal kezdődik az oktatás, s amikor a gyermek már fáradni kezd, következik a nehéz tantárgy. Az elnök kérte, hogy az iskolaszék tagjai rendszeresen végezzék az iskolalátogatást és ellenőrizzék az oktatást.21

Az elnök javaslatára az iskolaszék új tan- és óratervet dolgozott ki. 1893-tól az iskolaszék már rendszeresen foglalkozik oktatási kérdésekkel. Értékeli az iskolai szakmai munkát s intézkedik ha annak szükségét látja. Az 1893-94. évi iskolaévtől gyenge, kielégítő, dicséretes jelzőkkel minősítik a tanítókat, akik e minősítések figyelembevételével kapják meg beosztásukat az új iskolaévben. 1889-től az autonómia keretébe tartozó pedagógusok tantestülete is megkezdi tevékenységét, s számos hasznos intézkedést hoznak az oktatás színvonalának és eredményességének növelése érdekében. Többek között javasolják, hogy külön tanterv készüljön az osztott és osztadan népiskolák számára. Az olvasó- és tankönyvek igazodjanak a tantárgyakhoz, a tanterv anyagának figyelembevételével készüljenek, melyek a történelem, a politikai és a művelődéstörténeti események, a legfontosabb találmányok anyagát foglalják magukba. Nagy figyelmet fordítanak a természettudományi tantárgyak anyagára s azok megfelelő szemléltetésére. A 90-es évektől iskolai könyvtárak felállítására kerül sor, melyek a pedagógusok továbbképzését s a tanulók szélesebb körű érdeklődését kívánták kielégíteni. A századforduló után az iskolaszék kebelében már külön tanügyi bizottság működik, melynek tagjai között az állami tanfelügyelőt is ott találjuk. Ezt követően szakmai kérdésekben többnyire e bizottság tett észrevételt és előterjesztést. Ezekben az években egyre szélesebb körben vetődnek fel oktatásügyi és módszertani kérdések.

Ezek közé tartozik például a szellemi fogyatékosok tanításának kérdése. Az iskolaszék 1903. március 16-i ülésén például az első osztályos olvasástanítás eredményesebbé tétele érdekében az eddigi írva olvasási módszer helyett az úgynevezett fonomimikai módszer elterjesztését javasolta. Először csak tanulmányozásra kérték fel a tanítókat, majd a következő évtől e módszer kötelezővé tételét rendelték el. Az iskolai eszközök is mindig újabbakkal, korszerűbbekkel gyarapodtak. A régi orosz számológép helyett például az Eben-féle számológépet rendelték meg az elemi iskolák első és második osztályai számára. A rendszeres ellenőrzések természetesen a hiányosságokat is feltárták. Giesswein Sándor vizsgabiztos az 1900. május 25-i iskolaszéki ülésen arról számolt be, hogy a szabadhegyi róm. kát. népiskola I-II. vegyes osztályában a májusi évzáró vizsgán a gyermekek olvasásban az ABC feléig sem jutottak el s keservesen

20 Sáry István: Győr város népiskolai és óvodai viszonyainak alakulása a kiegyezéstől a századfordulóig. Kézirat. 140. p.

21 Uo. 146-147. p.- 185-