Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A. közoktatás ügye kapcsolatban nincsenek gondok. Az állami tanfelügyelő és a tankerületi iskolatanács munkáját elsősorban a falusi iskolák kötötték le, de itt is tehetetlenek voltak. Győr megye törvényhatósági bizottsága e tehetetlenség megszűntetése céljából feliratot intézett az országgyűléshez, melyben újabb törvényjavaslat készítésére kérte utasítani a minisztert, melyben a tankerületi iskolatanács hatásköre a felekezeti- és magániskolákra is kiterjed.13 A városi törvényhatósági bizottság az iskolatanács jogkörének kiterjesztését helyesnek találta a falusi iskolákra nézve, de nem látta szükségét a városi elemi iskolák vonatkozásában. Véleménye szerint a Győrött levő hitfelekezetek a tanügyi és fegyelmi viszonyokra, valamint az iskolai törvények megtartására is maguk ügyeinek fel, valamint szakavatott és általában a nevelésügyet szívükön hordozó férfiakból álló bizottmányaik által iskoláikat időközönként meg is látogattatják.14 Győr megye bizottmányának kérései közül egy rövid időn belül teljesült. 1871 végén a vallás- és közoktatásügyi miniszter Vargyas Endrét, a tankerület altanfelügyelőjévé nevezte ki. Vargyas Endre a következő évben azonnal hozzálátott Győr megye és Győr város elemi népiskoláinak meglátogatásához, s tapasztalatairól beszámolt a tankerületi iskolatanácsnak. Ez utóbbi szerven keresztül felhívta a városi hatóság figyelmét arra, hogy a törvény szerint felsőbb nép, — vagy polgári iskola felállítására köteles. A város azzal hárította el a kötelezettséget magától, hogy a felmerülő igényeket kielégíti a belvárosi elemi- és reáliskola. A tanfelügyelő nem elégedett meg a válasszal, s a Győri Közlöny hasábjain bírálta az iskolaszék munkáját, Nyilvánosság elé tárta, hogy az 1871-72. tanévben az összeírt 2045 iskolaköteles gyermek közül 1410-en nem jártak rendesen iskolába, vagyis csak a tanulók 67,9 %-a látogatta az iskolát.15 Az iskolaszék cáfolta ezt az állítást s azt közölte az említett lapban, hogy az iskolakötelezettek 88 %-a járt iskolába. A későbbiekből is kiderül, hogy ez a szám nem fedte a valóságot. A vita azzal zárult, hogy Trefort miniszter mindkét felet türelemre, együttműködésre hívta fel. Vargyast nem törte le az eset, s továbbra is a nyilvánosság elé tárta az iskolaügyi problémákat. 1873. szeptember 2-án kelt levelében hivatkozással a vallás és közoktatásügyi miniszter 1869. május 26-i rendeletére nyilatkozatot kért a várostól, hogy a községi jövedelemből fenntartott róm. kát. elemi népiskolákat továbbra is megtartja e kezelésében, vagy az ezek fenntartására biztosított összeget a jövőben községi iskolákra fogja fordítani. A törvényhatóság ezzel kapcsolatban egy szakértői bizottságot küldött ki, mely azt javasolta, hogy az iskolákat adják át a katolikus hitfelekezetnek s fenntartásukról is ő gondoskodjék. A közgyűlés nem fogadta el az indítványt, s újabb bizottságot küldött ki javaslattételre. A küldöttek a Pozsonyban érvényben lévő róm. kát. iskolai szabályzat alapján készítették el tervezetüket. Ebben más felekezetek példájára katolikus autonómia létrehozását javasolták. Ennek megalakításában részt vennének a politikai választójoggal rendelkező katolikus hitfelekezeti polgárok, akik közgyűlésen választják meg a 140 tagú iskolai nagyválasztmányt s a 40 tagú iskolaszéket. A közgyűlés elfogadta a javasla-13 GYVL Győr város bizottmányának iratai 44/1871. sz. 14 Uo. Győr város bizottmányának iratai 256/1871. sz. 15 Vargyas Endre: Győr megye tanügyi állapota. Győri Közlöny, 1872. szeptember 29.- 180-
