Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye A népiskolai tanítók helyzete és az oktatás A városban levő elemi népiskolák tanítói anyagilag lényegesen kedvezőbb helyzetben voltak a községekben alkalmazott tanítóknál. Míg az utóbbiak sokszor házról házra járva koldulták össze illetményeiket, addig a városi tanítók rendszeres havi fizetése biztosítva volt. A város által fenntartott népiskoláknál az 1872/73. tanévben került sor általános fizetésrendezésre, melynek eredményeként a fizetések a következőképpen alakultak: Belvárosi főtanítók évi fizetése: 800 Ft Külvárosi főtanítók évi fizetése: 600 Ft altanítók évi fizetése: 500 Ft Óvodai tanítók évi fizetése: 600 Ft Fia figyelembe vesszük a népiskolai törvénynek a községi iskolákban alkalmazott tanítók részére meghatározott évi 300 Ft fizetésminimumot, akkor azt tapasztaljuk, hogy a városi hatóság megfelelően gondoskodott tanítói ellátásról. A városi tanítók fizetéséhez ezenkívül még lakás vagy lakbérpótiék és tűzifaellátás is kapcsolódott. Ezek az illetmények a katolikus autonómia igazgatása és felügyelete alá tartozó iskoláknál a század végéig érvényben maradtak. A többi hitfelekezet tanítóinak fizetése általában a külvárosi főtanítók illetményéhez volt hasonló. Győrött a város és a hitfelekezetek már a népiskolai törvény életbelépése idején is rendszeresen gondoskodtak munkaképtelen tanítókról. Az országos rendezés azonban a megfelelő szolgálati idővel rendelkező városi tanítók szempontjából is nagy jelentőségű volt. Az 1875: XXXII. te. életük végéig rendes nyugdíjat biztosított a 65. életévét betöltött tanítóknak, akik nyilvános tanintézetben 40 évig tanítottak. Ugyanilyen nyugdíjban részesültek az önhibájukon kívül tanításra alkalmadanná vált tanítók, akik valamelyik nyilvános tanintézetben eltöltött 10 éves szolgálati idővel rendelkeztek.26 Az egyes iskolák ismertetésénél már láttuk azt, hogy a belvárosi és külvárosi iskolák között célszerűség, befogadóképesség és felszerelés tekintetében lényeges különbségek mutatkoztak. Az említett intézmények között a tanerők szakmai képzettségét, szolgálati idejét tekintve is voltak eltérések. A belvárosi elemi népiskolákban általában hosszú gyakorlattal rendelkező, kitűnően képzett tanítókat alkalmaztak. A város, majd az autonómia által fenntartott külvárosi elemi népiskolákban többségükben kezdő, vagy néhány szolgálati évvel rendelkező tanítók tanítottak. A külvárosi népiskolai viszonyokban csak nagyon lassan következett be javulás. A népiskolai törvény végrehajtási ütemére jellemző, hogy a nádorvárosi rk. fiúiskolában és az újvárosi fiú- és leányiskolában csak az 1885/88. tanévtől került sor az 5. és 6. osztályok felállítására. 26 Magyar Törvénytár 1875: XXXII. te.- 171 -
