Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye megszűntek a korábban megyénként szervezett tankerületi iskolatanácsok, melyeknek hatáskörét általában a közigazgatási bizottságok vették át. A törvény a községi (városi) közigazgatási szervek feladatává tette, az iskolaköteles gyermekeknek a tanév kezdete előtt 2 hónappal történő összeírását s a nyilvántartás 1 példányának az iskolai hatóságokhoz való megküldését. A törvény a közigazgatási bizottságnak jogot adott arra, hogy a tanfelügyelő jelentése alapján felterjesztést intézzen a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz a törvény követelményeinek meg nem felelő felekezeti iskolák megintése ügyében.17 Az új intézkedésekkel a népoktatás középfokú igazgatásának legfőbb szerve a közigazgatási bizottság lett. A tanfelügyelő bizonyos mértékben kibővített jogköre a továbbiakban az állami szakfelügyeletre terjedt ki. Az új törvényekkel a megyei és városi önkormányzati szerveknek a népoktatásra gyakorolt befolyása jelentős mértékben csökkent. A törvényhatóságok a továbbiakban népnevelési bizottságot alakíthattak, mely a közigazgatási bizottság javaslattevő szerveként működhetett. Győrött 1877-ben alakult meg az állandó népnevelési bizottság, melynek tagjai lettek a minisztérium által kinevezett ún. „iskolalátogatók ”, a városban levő hitfelekezetek egy-egy választott képviselője, a közgyűlés által választott 1-1 hitfelekezeti tanító s a törvényhatósági bizottság 12 delegált tagja. A leánytanulók magasabb szintű iskolai képzése Az 1870-es évek közepétől kezdve a város közoktatásügyi helyzetének elemzése kapcsán több ízben felmerült a lánytanulók népiskolánál magasabb szintű képzésének kérdése. Az első lépést e téren a város jelentős anyagi hozzájárulásával felállított állami tanítónőképző jelentette, mely 1875 októberében nyitotta meg kapuit. Ez az intézet az igényeket csak részben elégítette ki, hiszen csak egy meghatározott pályára nyújtott ismereteket és adott képesítést. Győr város közgyűlése még 1875. augusztus 2-i ülésén kimondta egy „felsőbb leányiskolának, mint a közművelődés fejlődésére nézye nagy horderejű intézetnek szükségességét"', és fenntartásához — állami leányiskola létesítése esetén — az első évben 300 Ft, a következő években évi 400 Ft támogatást szavazott meg. Miután állami iskola felállítására nem került sor, a város Petz Vilma magán-leányiskolájának támogatására fordította a megajánlott összeget. A közgyűlési határozat a segély folyósításának feltételéül kikötötte, hogy az iskolatulajdonos köteles a népnevelési bizottság által kiválasztott 10 szegény tanulót ingyen felvenni iskolájába. Petz Vilma — 1875-től Vargyas Endre tanfelügyelő felesége — magatartására jellemző, hogy ezen felül még 3 tanulót vett fel ingyen az időközben felállított felső leányiskolájába és 6 növendéket elemi iskolájába.18 Időközben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a közigazgatási bizottság felterjesztésére, 1878-ban engedélyezte Vargyasné, Petz Vilma magánleányintézetének átszervezését 4 osztályú felső leányiskolává. 1879-ben a helyi főreáliskolai tanárok összefogásának eredményeként újabb felső leányiskola felállításá17 Magyar Törvénytár 1876: XXVIII. te. 18 GYVL Győr város közgyűlési iratai 386/1879. sz.- 164 -
