Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A. közoktatás ügye ra került sor, melynek fenntartásához a város ugyancsak hozzájárult. Megfelelő iskolaépület hiánya és anyagi nehézségek miatt azonban az intézet nem tudott életképessé válni s 1883-ban beszüntette működését. A város törvényhatósági bizottsága belátva, hogy egy rendezett viszonyú, a szegény tanulók továbbtanulására is alkalmas iskola felállítására feltétlen szükség van a minisztériumhoz folyamodott állami polgári leányiskola felállítása érdekében. Az iskola létesítéséhez 800 Ft támogatást szavaztak meg. Trefort miniszter támogatta a kérelmet és ígéretet tett arra, hogy az állami iskolát az 1882/83. tanév elején megnyitja. A város vezetői a számukra és a minisztérium számára is előnyös megoldást választva Petz Vilma magán-leányintézetének állami átvételére tettek javaslatot. Ebben az intézetben kezdettől fogva magas színvonalú, sokoldalú képzés folyt, melyért a tulajdonosnő több ízben miniszteri dicséretben is részesült. Miután Vargyasné, Petz Vilma a rendszeres városi segéllyel sem tudott szilárd alapot biztosítani intézetének, maga is iskolája állami átvételét látta legjobb megoldásnak. A minisztérium elfogadta a közigazgatási bizottság által is támogatott javaslatot s megvette a magániskola felszerelését. 1882. szeptember 19-én a mai Király utca 4. sz. épületében megnyitotta kapuit Győr város első állami polgári leányiskolája. Az iskola igazgatónője továbbra is Vargyasné Petz Vilma maradt. Az intézet 98 tanulóval kezdte meg működését, mely létszám 6 év múlva 206 főre növekedett. A Király utcai bérházból az iskola 1893-ban a mai Liszt Ferenc utca 17. sz. alatti épületbe költözött, mely korábban a jogakadémiának és a főreáliskolának nyújtott otthont.19 Iparostanulók oktatása Győrött az 1870-es évektől kezdve állandó problémát jelentett az iparostanoncok képzése. Korábban az alreáliskolához kapcsolódó rajziskolában kitűnő tanárok vezetésével színvonalas szakoktatás folyt, mely a népiskolai törvény életbelépése utáni átszervezések következtében megszűnt. Az iparostanulók oktatását így kizárólag csak az ún. vasárnapi iskolában végezték, ahol az elemi iskola felsőbb osztályainak anyagát ismételték. Az iparostanulók oktatásáról a kiegyezés után első ízben az 1872. évi ipartörvény intézkedett, mely kötelezte a mestereket tanulóik iskolába járatására. Ez az intézkedés megfelelő szakiskolák hiányában változást nem hozott. Vargyas Endre, Eötvös törekvései nyomán állandóan szorgalmazta az iparostanulók képzésének rendezését, a városi hatóság azonban e kérdésnek éveken keresztül nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A város vezetői a népiskolákból kikerülők továbbtanulását biztosítottnak vélték a főreáliskolákban és a város többi középfokú intézményében. E kérdésben a város polgárainak magatartására nagyon jellemzően világít rá a Győri Közlönynek: „Gymnáfiumunk és a% ifiúság” címmel 1881. szeptember 25-én megjelent cikke, melyben a következőket olvashatjuk: „Kereskedő, iparos, földműves, mind úrnak akaija nevelni fiát; saját minősége egyiknek sem igen 19 Győri m. kir. állami polgári leányiskola 1931/32. évi értesítője. (Győr, 1932.)- 165 -
