Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A közoktatás ügye

A közoktatás ügye korán az utczpi csavargók és koldulok számát szaporítsák"A javasolta ezen városrészben is óvoda felállítását. Az árva- és nevelésügyi választmány elismerte, hogy az említett vá­rosrészekben, „hol a lakosság leginkább szegény sorsú napszámosokból áll, — kenyér kereset végett családjuktól távol lenni kénytelenek r így gyermekeik magukra hagyatva — gyakran a legnagyobb veszélynek vannak kitéve"A s ezért az óvodák felállítását a közgyűlés figyelmébe ajánlotta. A közgyűlés az ügyet a törvénytől tette függővé. Mivel a törvényhozás erről nem gon­doskodott, így a tárgyalt időszakban ilyen jellegű intézmények felállítására Győrött nem került sor. A kiegyezést követő években a tankötelezettség betartására vonatkozóan, ko­molyabb intézkedésekre nem került sor. Az iskolakötelesek felvételi korhatárában ugyan kezdtek alkalmazkodni a törvény rendelkezéseihez, névszerinti pontos összeírás hiányában azonban itt is csak részleges eredmények születtek Közben az iskolakötele­sek és az iskolába járók száma automatikusan állandóan növekedett. Ennek megfelelő­en új tantermek felállítása és új tanerők kinevezése vált szükségessé. Miután e kérdés­ben az előre haladás nagyon lassú volt; a beiskolázás és a követelményeknek megfelelő oktatás egyes helyeken szinte lehetetlenné vált, így például az újvárosi fiú iskola tanító­jának vezetése alatt a tanulók létszáma az 1870/71, iskolaévben 180—200 volt. A többi külvárosi iskolában egy-egy tanító keze alatt több mint száz volt a tanulók létszáma. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között eredményt alig tudtak felmutatni. Jel­lemző a népnevelési körülmények alacsony színvonalára, hogy még a városi elemi iskolákban is azt könyvelték el a legnagyobb eredménynek, ha a tanulók egy része írni és olvasni megtanult. Visszatérve a beiskolázásra., tehát egyrészt azt látjuk, hogy egyes elemi iskolák­ban óriási volt a túlzsúfoltság. Másrészt azt tapasztalhatjuk, hogy ez csak bizonyos időközökben fordult elő. Erre vonatkozóan már láttunk példát. Jellemző azonban az, hogy az iskolaszék és a közigazgatási hatóság e bajokon menynyire nem tudott segíte­ni. Az újvárosi r. kath. iskolaszéki albizottság 1871. július 3-i jelentése például a követ­kezőkre világít rá: ,A tavasz kányiltával számos tanonc, különösen a 3-ik évfolyam nagyobb tanonczpk osztályából az iskolalátogatással végkép fölhagyott. E bajon rövid utón óhajtván segíteni az elmaradottak névsora a győrújvárosi hadnagy úrral, mint rendőri közeggel azpn kérelem mellett közpltetett, hogy azokat iskolába rendelje. 0 mint állitá — az illető szülőket fölszólította, ennél többet azonban — úgymond nem tehet. S így az elmaradott tanonczpk máig is hiányzanak. ’**° A beiskolázást ezen kívül még számos nehézség akadályozta. A tanfelügyelő a tankerület 1869—1872. évi előhaladásáról szerkesztett jelenté­sében ezekre is kitért: „Ami illeti a szegényebb néposztályt, itt még azpn körülmény is előfordul, hogy az élelemnek, a mezei munka alkalmával okvetlenül beszerzésére fordítandó tavaszi, nyári és őszj időszakon kívül, a téli idény is gátolja az iskolába való járást. Számtalan azpn családok szá­ma, nemcsak községekben, de sőt Győr külvárosaiban, kik a szükséges téli ruházatot gyermekeik­nek nem képesek előállítani s ezen ok miatt nem iskoláztathatják gyermekeiket télen, nyáron pedig azért, mivel a külső munka vonja el őket a tanulástól, vagy a dologra menő szülők helyét pótolan- 38 39 40 38 GYVL Győr város közgyűlési iratai 1096/1868. 39 Uo. 1096/1868. 40 Uo. 470/1871.- 153-

Next

/
Oldalképek
Tartalom