Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye A szabadságharc leverése után a beolvasztott Magyarország ismét idegen minisztériumok és törvények irányítása alá került. Közoktatásügy tekintetében minden törekvés a nemzeti alap felszámolására és az elnémetesítésre irányult. A népiskolák és a közoktatás átszervezésére vonatkozó birodalmi rendelkezések a kitűzött célt ugyan elérni nem tudták, annyi eredményük azonban lett, hogy az eddig is fennálló káoszt továbbiakkal tetézték. így a magyarországi népiskolák szervezet, tanmód, iskolakötelezettség, korhatár stb. tekintetében a legkülönbözőbb változatokat mutatták. Ezen viszonyok rendezése várt a kiegyezéses alapon létrejött második felelős magyar minisztériumra. Eötvös, vallás- és közoktatásügyi miniszterré történt kinevezése után, még a kiegyezés évében azonnal hozzá is kezdett a népiskolai reform előkészítéséhez. 1867- ben országos felhívást bocsátott ki népnevelési egyletek alakítására. Ebben hangsúlyozta, hogy az iparfejlődés és művelődés előmozdítása érdekében a népnevelés terén feltétlenül reformokra van szükség. A népiskolai törvény előzetes magyarázataként értékelhető felhívásában kifejezésre juttatta, hogy az oktatás szabadságának érvényesítése mellett az állami felügyelet biztosítását kívánja. Az alapelv szerint mindegy, ki tart fenn bizonyos népoktatási tanintézetet, a népnevelés előmozdítása a lényeg. Ennek megvalósításához viszont társadalmi közreműködésre van szükség. „..Annyival inkább áll éspedig nálunk, hol a népnevelésjelenleg csaknem kizárólag hifelekezetek kezében van, r onnét a közérzület sértése nélkül ki sem vétethetik; és ahol a jelen financiális helyzetünkben semmi kilátásunk sem lehet arra, hogy a törvényhozás a kormányt a népnevelés által szükségelt pénzösszegekkel oly bőven láthassa el, minőt az ügynek tisztán állami kezelése igényelne... ”■ Eötvös tehát, mikor a népnevelés érdekében társadalmi mozgalmat kívánt megindítani egyben azt is kifejezésre juttatta, hogy a fennálló viszonyok rendezése csak az érdekek kölcsönös kiegyeztetésével mehet végbe. Ez egyben azt jelentette, hogy e téren a polgári igényeket teljesen kielégítő radikális reformra nem fog sor kerülni. Az egyletek szervezésére vonatkozó felhívást még ugyanazon évben egy gyakorlati intézkedés is követett. 1867. december 3-án Eötvös, az egyes tankerületi főigazgatóknak és tanügyi hatóságoknak megküldte a következő évben általa megindítandó „Néptanítók Eapjá’-rvak tervezetét. A lap beindításának igényét a szerkesztőség a következőképpen indokolta: „Népünk művelésében kétségkívül a népiskolák tanítóinak van leglényegesebb feladatuk, r mondhatnánk: általában legnagyobb szerepük..."1 2 3 „...Es közművelődésünkben számukra kijelölt e fontos szerepük dacára éppen népiskolai tanítóink vannak anyagi szegénységük és társadalmi elszigeteltségük által elzárva a műveltség forrásaitól, s a tanulás segédeszközeitől... ’5 ,A népnevelés terén végre is a tanítóknak van legtöbb tapasztalatuk, melyet a tanügy kezelőinek és intézőinek ép oly üdvös felhasználtok, mint káros mulasztás volna figyelembe nem venni. — Eddigelé azonban nálunk semmi oly irodalmi közlöny nincs, melyben a tanítóknak módjuk volna 1 GYVL Győr város közgyűlési iratai 199/1867. 2 GyMSMGyL Győr megye tankerületi főigazgatóság iratai 19/1868. 3 U.o.- 138-
