Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A városszépítő
A város szépítő A 18. század második felében a külső városrészek is igen komoly fejlődésen mennek keresztül. Újváros főutcáján, a mai Kossuth Lajos utcán impozáns látványt nyújtó barokk épületek sora létesül. A város kinövi a gyűrűt, s egyre jobban feszegeti a közben védelmi jellegét elvesztett, s 1783-ban az erődök sorából hivatalosan is törölt várrendszert. Az ipar és kereskedelem fejlődését gátló végvár lebontásához a végső lökést az 1809-es francia támadás adja meg. A tíz napos ágyúzás olyan mértékű rongálást végzett a várban, hogy már nem volt értelme helyreállításával foglalkozni. A vár bontásának megkezdésére azonban még tíz évet kellett várni. A franciák ágyútüze ugyanis a lakó- és középületekben is igen súlyos károkat okozott, melyeknek a helyreállítása volt a legsürgősebb feladat. A pusztítás mellett a franciák komoly hadisarcot vetettek ki a lakosságra, s ez nehéz helyzetbe hozta a városvezetést. Az újjáépítésben és a felvett kölcsönök törlesztésében a belső és a külső tanács, valamint a lakosság szoros együttműködésére volt szükség. A külső tanács megfogalmazása szerint rendkívül gyümölcsöző volt az összefogás, amelynek eredményeként nemcsak 30 000 Ft „szenvedő terheket" sikerült kifizetni, hanem költséges javításokat és „szépítéseket”is el tudtak végezni saját erőből. A hivatali szóhasználatban a városra vonatkozó szépítő kifejezés itt fordul elő először, nagyon sok mindent magában foglalva. 1816-ban vezetik be repceolajlámpákkal a közvilágítást a városban. 1818-ban Újváros új köztemetőt kap. A szemléletváltozást jelzi, hogy a külső tanács az utcák tisztántartása érdekében rendszabályok kidolgozását kéri a városi tanácstól. A várbástyák lebontásának kérdése is ekkor került komolyan szóba. Király György és Nagy István városi mérnökök elkészítik a város rendezési tervét, valamint a bástyabontás során nyert beépíthető területekre vonatkozó javaslatukat. 1820-ban újabb terv születik, meghatározzák a beépíthető telkek számát, új piac kialakítására jelölik ki a mai Batthyány teret, s a Rába kettőshíd közötti terület rendezését hozzák javaslatba. 1820 decemberében ünnepélyes keretek között kezdetét veszi a bástyabontás. Egy ekkor készült vázlatrajz kitűnően szemlélteti a város sakktáblaszerű utcáit, amelyeket a várfalak lebontása és az úgynevezett lapályosítás (várárok feltöltés) után keleti, déli és nyugati irányban egyszerűen meg kell hosszabbítani. A munka megkezdésével egyidőben a városi tanács felhívást intézett a lakossághoz. Közölte, hogy a császár engedélyt adott „a külső sáncok közt található, s a% emberi egészséggel ellenkezőposványságoknak a betöltésére”, lehetővé téve ezzel a város terjeszkedését. Ez azonban olyan kiadásokkal jár, melyekkel a város nem rendelkezik. Ezért kérték a lakosságot, hogy — a már korábban hat évre kamatmentes kölcsönt adó polgárok példájára — önkéntes adakozással ingyen napszámmal vagy szekerek kölcsönzésével nyújtson segítséget. A bástyabontás a Közép- és Újbástyánál kezdődött meg, s itt épült ki az Újvilág tér, Újvilág utca és Újkapu utca. Az új építkezésekre a telek kijelölésén kívül a tanács nem nagyon figyelt oda, mert a külső tanács arról panaszkodott, hogy számos új épület- 11 -
