Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

mert nincsenek egészen jól s végre kijött, hogy Muzslayék előbb, s este Zuberék jönnek oda. Mért nem mindjárt ki az igazzal? Most se maradt soká. Később az urak elmenvén, Józsim még egyszer gyorsan visszatért, mondván: „Hogy már minden rendben van; Pighetti ma Lovásznétól kéré Mari kezét, kimutatván, hogy képes őt eltartani. Lovásznénál lesz élelmük, lakást a Híd utcában414 fogad, a menyegző január 7-én, az első kihirdetés a második ünnepen leend, püspök báró Bémer415 fogja őket megeskettetni.” Szemeimet meresztém Józsimra s fennhangon kezdék nevetni, vélvén, hogy szokott tréfáját űzi s csak azt meg nem foghatván, hogyan vehetett magának most időt visszatérni, s hogyan juthatott most ez eszmére. De ő erősíté s távozna, én meg egyre nem valék képes mondaimát elhinni. Közben Kämmerer Pipszihez küldtem volt, őt ma estére meghívó. A leány szokatlan soká maradt távol, végre jön, bocsánatot kérve hosszú távollétéért, mert mondá: „Mit kelle hallanom!” „Nyilván azt, mit én már tudok.” „Tehát ön tudá, hogy Mari kisasszony...” „Persze, Pighetti azért volt ma itt!” A leány mondá, hogy az egész cselédség nem jön ki ámulatából. Este Lyser rögtönzőné előadásába mentünk a német színházba Pipszivel, később Dani is jött. Pipszi kérde, mit mondok hozzá. „Marinak semmit, önnek mindent!” — minden gene nélkül mondám ki véleményem. Pipszi azt vélé, hogy Pighetti valami hivatalt nyer, mert mondá: „Oly karakter nélküli csak nem lesz, Marit azért elvenni, hogy őt szűkölködő sorsra juttatván, nyomorúvá tegye? De valóban rokonai egyszeri segéde mintegy égből hullott, csak szeretném már tudni, mily amerikai fán teremnek e rokonok? Tehát Mari holnap hozzám jön. Pipszinek mondá, hogy ez genirozza őt, mert tudja, hogy nem szeretem őt. Ugyan úgy-e? Lelkemre! Ez már égbekiáltó! Hát adott-e valaha némber barátnéjának több jeleit minden áldozatra képes barátságának, mint én? Hát nem szerettem, nem óvtam-e én őt meg, midőn már meg kelle szűnnöm őt tisztelni? O hála! Hála! Te egy mennyei virág vagy, de azért csak nemes kebel is képes téged ápolni, nem oly bűnbe süllyedt, minő Marié! Tán azt vévé szívtelenségnek, hogy őt nem vevém magamhoz? Hisz ő sohasem akart Pestre jönni, csak Műnkéi rokonai kedvnyerése végett jött le s még ő kért engem, hoznám le. Midőn tehát Münkellel vége vala, mért nem távozott Pestről, melyet nem kedvelt, hisz én neki, mint előbb, most is száz pengőforintot ajánlottam. S mért nem vevém magamhoz? Delicatesse-ből. Eddig anyám vagy a tante416 dorgálta őt könnyelműségei

414 A Nagyhíd utca, a mai Deák Ferenc utca.

415 Bémer László báró (1784-1862), 1843-tól nagyváradi püspök.

416 Nagynéni (német).

92