Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
felett meg, én nem akarám magam praeceptorának417 most feltolni. Viseletét kellett volna rosszallanom, mert tudtam, hogy ama nyomorult Pighettinek áldozd az oly igen jeles Műnkéit fel! Én e viszonykodását nem tűrhettem, nem engedhettem volna meg s azért nem vevém magamhoz! Nem akartam vele örökké civódni, őt iskolázni s pedig ezt kellett volna tennem, ha ő egyszer mellettem van, ha én vagyok egyedüli támasza s tanácsadója. Úgyis amennyiszer lehetett, moqueírozám magam Pighetti felett, s teljes mértékben éreztetém a leánnyal, mennyire megvetendőnek találom Pighettit s pedig ezt mindig oly finoman tevém, hogy Mari nem veheté észre, hogy célzásból, hogy készakarva teszem. Ha már nem hat egy leány kedélyére, ha látja, hogy minden józan ember egy szikra becsüléssel sem viseltetik az iránt, kit ez megfoghatlan rugótollból, önmagát megsemmisítő könnyelműségből szeret, akkor nem is hat többé semmi tanács és semmi leckézés reá! Dani, midőn mondtuk néki, mosolygott s szárazon mondá: „Zz mindnyájunkat előzött meg!” Reményiem, a jó fiú új tapasztalást nyert, hogy nem minden arany, mi fénylik s a legszebb, legkellemesebb külső borítékban a legszánandóbb, legaljasabb lélek lakhat! A darabot, Der Gang ins Irrenhaus, jól adták, főleg director418 Forst419 Crescendot. Lyser zseniális asszony, tele poesiával,420 421 csak kissé nagyon is affektálja a szelíd hangot, mi kis céltévesztés vala a nagy színpadon. Emellett rettenetes bókokat csinál, minőt művelt nőtől még soha láttam. Nagyon sértők valának a közönség némely tagjaitól adott igen durva végszavak, mint: Mandelstrudel, pudel, Wasserstrudel, Gesangdudel, vagy izer, vieser, Lyser,A21 mely rossz viccet az itt idegen éppen nem érthetett. Bajomra a legelső földszinti páholyunk vala, midőn beléptem, megijedtem, mert annyi fej nyúlott fel, egyszerre, amint figyelek s üvegemmel szorosan Lyserre nézek, hallom alattam: „Jó estét nagysád! Hogy van megelégedve? De csak most jön a java, majd utóbb magyar verset fog készítni a nő!” Odanézek, Athanaszkovits vala. De az már rác szemtelenség! Először mily illetlenség a páholyba felszólani, s aztán megszólítni, ha nemcsak reá nem nézünk bátorítóan, hanem őt még észre sem vettük s most éppen a színpadra nézünk! Ez nem vala elég. Utóbb ismét egy anekdotát kezdett Lyser utolsó Redout terembeni előadásáról beszélni, hogy regéhez adá egy nő e témát: Weiber können 417 Tanítójának, oktatójának (latin). 418 Igazgató (latin). 419 Joseph Forst, a Pesti Német Színház igazgatója. 420 Költészet (latin). 421 A névvel űzött szójátékok: pudli, örvény stb. (német). 93
