Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
hogy Mari, ha nem őrült, úgy felette rossz személy. „Bár már Hídvégen" mondtam volna neki, hogy öt nem szeretem; akkor könnyebben tűrhette volna, mint most.” De így játszani, így hazudni, ily alávalónak lenni, ily égbekiáltó bűnt követni el — bárcsak ideájánál maradna: klastromba menni, mert így könnyelműsége, toilette vágya, coquettériája s tékozlása őt még bizonyosan elkerülhetetlen örvénybe ragadandja. Délután a Laszlovszky majorba kocsiztunk, s most gyalog a Ligetzugba217 218 sétálunk, már minden zöld, minden gyönyörű. Frohmannal219 találkoztunk, csodálatos, hogy a tolakodó meg nem szólított. Fent a kilátásnál Józsim spnz sans géné220 221 megcsókolt. Ma ebéd után elbeszélém a grammaimre“21 vetést Vowinskával — térdepeltetett, s végre előttem ülvén, oly gyermekesen kezdett nevetni. O vala kénytelen engem kérni, kelnék fel. Hétfőn, 9-én. Délután már kipakoltam Józsimnál, azonban nemigen hagyott őkelme dolgozni, majd komolyan, majd tréfálva zavarván. Dolgom annyi, hogy valóban nem tudom, hol áll a fejem! Kedden, 10-én. Délelőtt ismét kipakolni mentem. Műnkéi is ott várt. Átadtam néki leveleit s Marinak adott ajándékait; itt is látni lehetett a hiúságot. A kis ékszereket inkább bánta, mint az egész Műnkéit. Tegnap Ördög Róbertba mentünk este; Hasselt ismét remek. Draxler igen derék, Mink valóban megejtő, Schmetzer kissé gyenge, s oly szörnyen affektál! Délután még száz boltba, azután végre mindent ki- s már némelyeket bepakoltam. Innen Józsimmal haza, s innen Steinbachékhoz. Lukácsyék lévén benne, csak Tónit kihívattuk, Hertvig Hanny is kijött, nagyon szíves vala. Este nagyon komoly valék. Lelkemre! Annyira fel valék indulva, hogy három ízben pár könny gördült le az arcaimon, melyeket alig tudék rejteni. Józsim angyal! Még ő maga vigasztalt engem. „Szegény kis Etelkám! — mondá, s ismét: „Ne képzeld magadnak oly nehéznek — képeid: testvéredhez jössz!” Igen, ha így volna! Ni, hogyan remeg a kezem, egész napon át már kiállhatatlan szívdobogás üldöz. A kedves! O fel nem foghatja harcom, állásom, helyzetem! Más a szenvedélyes némber, mely alig várhatja az egyesülése percét, s más a tiszta érzésű lény, ki összeborzad. Az én delicate Józsim nemigen mert, nemigen tudott erről velem szólani: „Majd meglátod! Oly természetes minden, s aztán majd úgy hozzám szoksz, hogy el sem lehetsz nélkülem — hisz csak azt fontold meg, hogy 217 217 A napló adatai alapján nem azonosítható maradéktalanul, hogy melyik Hídvég nevű helységről van szó. 218 Ti. Zugliget. 219 Frohmann Alajos Etelkáék budai ismerőse. 220 Teljesen szégyen nélkül (német-francia). 221 Nyelvtan, nyelvtankönyv (francia). 56
