Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

Szombat, 25-én. Ebédre Dani jött, délután szegény Feldinger. Na­gyon szeretne itt néha zongorázni, de hisz mikor? Vagy emberek vannak itt, vagy Józsim nincs honn. A temesvári szokás meg nem megy itt, hogy ekkor is fogadnám. Meg nem foghatom, miért nem bérel zongorát, mi a szegény félvaknak oly nagy éldeletet nyújtana! Délután a Duna mellett a Wurmhofba610 mentem, ott almát vásároltam. A hídnál már hemzsegett a nép, Józsim ma délelőtt már kocsin Budán volt. Visszajövet csibéket vá­sárolt, mert tudom, a szakácsné megcsal. Éppen midőn a kis utcából az Úriba érek, találkoztam Józsimmal; és nemigen szereti a piacon vásárlást, így mondtam neki, hogy találkoztam egy csibéit olcsón eladó nővel, mindjárt megvette. A kedves a lépcsőkig kísért. Meg nem foghatom ma­gam! Mindig könnyebb leszek — ma a sétánál kifáradtam. Este bevégzem a már a régi, Regélőbe fordított kis novellát: Egy család utolsó tagja; és pár sort is írtam szegény kis Horváthnak. Midőn Józsim hazajött, ő olva­sott fel több irományt, Lovászné csődjét illetőt. Estebéd után én olvastam fel a novellát, melynek szentimentalitását persze kissé megmosolyogta, és a levelet, mely legfőbb tetszését megnyerte. Csak egy hibát lelt a fordítmányban, melyet magam nem tudom, mily vakságból nem vettem észre: bejövetelük írtam jövedelmeik helyett. Köszönettel kijavítottam. Tegnap vállában érzett szúrást, ma, hála Isten, többé nem. Nyilván, mivel a pirulák lassanként operálnak, lehúzzák a fej már érzékeny hátulsó ré­széből a vállba az egészségtelen nedveket melyek most lassanként egé­szen eltűnnek! Vasárnap, 26-án. Ugyan, midőn éjjel ébredtem, volt rettenetes szú­rásom tán 1á óráig — ha csak valamivel tovább tart, csengetek és Herginéért küldök. Midőn elmúlt, ismét nyugodtan tovább aludtam. Jó­zsim elküldte délelőtt kötegemet Horváthhoz, mire éppen délben egy le­vele jött, melyben nevem közléséért könyörgött. Röviden írtam okaim, ismétlem a nemet, és Ligeti Irma611 612 régi nevemet vettem ismét fel méltá­nyos okaira. Soraimat gyorsan leírtam, hogy Józsim ne csak azok értel­mét, de azokat szóról-szóra láthassa. Pecsétül egy tükörbe néző oroszlánt, „Toujours le mérne” körülírással választottam, mi bizonnyal rá illik. Közben Mari jött, ki a félhídon megfordult, nem mert Budára menni, mert vért kezdett köhögni. Látni, hogy egy korhely, kiélt férj hogyan 610 A Wurmhof, azaz Wurm-udvar a Wurm János részére a mai Apáczai Csere János utcában épített ház, amelynek munkálatait ifjabb Zitterbarth Mátyás kezdte meg, de már Pollack Mihály fejezte be az 1820-as évek elején. 611 Etelka először Ligeti Irma álnéven írt a Regélőbe. 612 Mindigy ugyanaz (francia). 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom