Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
ruinálhatja613 nejét! És egy ilye, még elég lélekismeretlen, házasodni! Még egy szolid, eröteli ember neje csak erősebb, csak virágzóbb lesz! Kért, tartanám ebédre itt, mert genírozva volna Lovásznéhoz menni, hol már tegnap mondá, hogy ma nem jön. Józsim a kis Nagyot hozá magával ebédre, kinek víg kedve, és esze nagyon megtetszett Marinak. Délután a Városligetbe kocsiztunk, hol e farsangvasámap annyi kocsi és annyi nép volt, mely nagyon szépen beillett volna egy húsvéthétfőnek. A kioszk a játékszínterén ma már virágokkal körözve nyitva áll. Át is kocsiztunk a budai Városmajorba, hol nem sokan valának. Itt kiszállván, az illatos füvön sétát tettünk — míg én gyorsan a kis dombocskának menék, Mari lélegzetéből kifogyott. így meg visszatértem és őt kinyugvásra kényszerítettem. 6-kor jött Pighetti. és Marit hazavitte. Nyilván a napokban Bécsbe utaznak — mint másoktól hallani — Gyikának egy [...]614 véghez vinni. Mari nagyon panszkodott a Gyika-pár egymás iránti durvasága felett és ily emberektől aztán függeni! Józsi tegnap Lovásznénál volt, ki jajgatott, bár valami hivatalra tehetne Pighetti. szert, neki mondá, hogy évenként 300 pengőforintja tehát már kevesebb! Van, de kitől kapja, neki sem mondá! Mari mondá nekem ma, midőn egyszerűen említem: „Pistától már nem kaptál semmit?”, hogy igenis 400 pengőforintot adott neki, kérdvén őt, kihez adja interesse-re? S majd az obligatiót615 megküldi. Csak legyen meg az obligatio, majd nemsokára meg is lesz a pénz — és erre — semmi! A séta ma valóban gyönyörű volt — csak Marit sajnálom, s nem is; úgy látszik, már aszkórsága van, hisz kövér combjai már mint egy varjúé. Más részről jobb, ha előbb meghal mintsem még nagyobb nyomorba jutna! Józsim ma már oly jó színben volt, hogy nem győztem eléggé nézni — hála Isten! A pirulák lassanként kitisztítják, és így óvva lesz minden bajtól! Hétfő, 27-én. Délelőtt Mari jött, mondá, holnap utaznak. Orvosa ma tíz piócát rendelt mellére — csak Pozsonyban teszi fel, hol nyolc nap marad. Ha meg találnék halni, fájna, hogy többé nem fogom látni, végrendeletemet csak mégis megcsinálom a napokban, bármennyire rettegjek tőle, mert érzem, nagyon fog rám hatni — de mindent rendben akarok tudni, hogy netán kevesemet nem elvegyék a kedves rokonok Józsimtól, s hogy Mari is, míg él, némileg biztosítva legyen. Ebédre a Kolozsvárról 613 Döntheti romba (latin). 614 Bizonytalan olvasat. 615 Kötelezvényt (latin). 153
