Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
tók, így Rosty,605 báró Rudnyánszky satöbbi mind vis a vis606 valának tölünk. Bezerédj Adélé607 Flórikával608 az elsőknél, P. már igen nagy. A furcsa, Meskónéval mindig csak Irén van, Zenaidát609 még egyszer sem láttam. A Honderűben se állottak meg. Még délelőtt találkozott Józsim Hirsch-Szarvasyval, ki őt, mint mondá, óránál tovább faggatta, vajon azon maszk, mely a Lövészbálon annyi érdeket gerjesztett, melyhez Császár már a szép szonettet, és ő ama szenvedélyes nyílt levelet írá — nem voltam-e én? Kérdezte, beszélek-e magyarul, németül és franciául? Mondá, hogy Horváthtól semmit sem tudhat ki, az csak mondá, hogy tud Róza is, én is írok, de mindig csak felületes feleleteket ad neki. Mondá, bárcsak egyszer talákozhatnék, egyszer szólhatna velem. Józsim persze tréfáját űzi vele, oly kétesen felelve neki mindenre, hogy most már nagyobb zavarban van. Mindenesetre igen hízelgő, hogy engem oly elmésnek tartanak, minőnek ama Straniera magasztaltatik. Ha kerületem nem volna oly tetemes, valóban elmennék holnapután maszkban — bizonnyal nagy tréfám volna. Ma este megmutatta Józsim Hirschet, ki földszint volt, és mint mondá, egyre nézett fel. Fekete szeme Rózának is, nekem is van — mást meg nem láthatott a szemnél —, és így kétsége most is tűnhetett. Vieuxtemps egy hangversenyt magától, gyönyörű adagio, és igen kedves rondoval, ma gyönyörű változatait Piratákból vett tételre, melyet ezelőtt öt évvel is tőle hallottam, és melyek azóta mindig csengtek füleimben, és Beriot tremolóját, ezt ismételve, és legvégre Rákóczi-indulóját játssza, mint csak tőle hallhatni. Csak sajnáltuk, hogy nem játsza ismét csárdásokat, de zongora nem volt kéznél. Ezt mellőzte. Én voltam, élénken, de kissé nagyon is kofásan adva. Ma láttam először Csekonicsnét, ugyan igazi Judit-fő! Kifejezhetetlen kedves. Estebédre Pighettiék Józsim meghívására nálunk maradtak és csak 2/4 11 távoztak. Józsim ezután még írt, és mire — már fekvén — átmenték neki jó éjszakát kívánni, enyelgett, és addig, míg melléje nem heveredtem. Magához ölelt szegény, de még felöltözetem nyilván magához hozá, és gyorsan mondá: „Takarodjék maga! Nem merem magát bántani! Nem szabad! Kímélnem kell magát!” Szegénykém! S pedig még jó soká kell engem kímélnie! 605 Rosty Albert (1779-1847), korábban Békés vármegye országgyűlési követe, 1812-1819 között főjegyzője, 1819-1826 között másodalispánja, később Pest vármegye táblabírája, Rosty Ágnes (Nesszi), báró Eötvös Józsefné édesapja. ,,w’ Szemtől szembe (francia). 607 Bezerédj (Bezerédy) Etelka (Adélé) (1807-1888), ifjabb Bezerédj (Bezerédy) István unokatestvére, majd felesége. 608 Bezerédj (Bezerédy) Flóra (1834-1846), ifjabb Bezerédj (Bezerédy) István leánya. 609 Meskó Irén és Meskó Zenaida bárónők. Azonosításukért a Meskó-család genealógiai táblázatát összeállító Kulcsár Kriszta levéltárosnak (Magyar Országos Levéltár) tartozom köszönettel. 151
