Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
azonban feleié, ha rosszul van, menjen haza s feküdjék le, ha nem, úgy jöjjön vele, mert ott épp oly kevéssé van genírozva, mint nálunk. Bene!5 5 Csak ingerelje fel ellenünk, alig kezd jobb útra térni! Később Andrisék jöttek, de épp öltözködtem. Délután a kis Nagy jött s velünk a Városligetbe kocsizott. Tömérdek nép sétált a gyönyörű tavaszi napon gyalog s kocsin ki. Jakovich úr háton volt, s bennünket nagyon fash kísért. Innen Muzslaynéhoz mentünk, ki Ambrozyéktól átjött, s csak finoman mondá „Ah! En prosperite!”575 576 Éti csak tán tíz perc múlva jött sétájáról haza. Nagyon-nagyon szíves vala s mondá múltkori Casino-báli értesítésem nagyon érzékenyen vette, épp ő náluk volt Jeszenszkyékkel tűnődtek, mikor lesz az első — midőn nagyon a-pros-pos soraim jöttek. Nem sokára unalmas patronus Sághy, s erre Osztroluczky consiliariusné577 578 lánya (kit ugyan nem találok oly szépnek!) s még egy fiatal nővel jött. Indulni akartam, de nem eresztettek, végre tán jó fertály múlva távoztunk, s a szíves, kedves Éti az előszobába is elkísért. Muzslayné mindnyájuk előtt megölelt, s kért, jönnénk csak többször — s egész pongyolán. Osztroluczkyné kérde, sokat profitíroztam-e már a farsangból, mire mondtam, hogy még eddig nem. Mné mindjárt intett neki, mi nagyon finom s kedves volt, mire ez mondá, hogy fiatal nőknek csak árthatnak az álmatlan éjek. Innen kocsinkat már haza küldtük s arra Mayerfynéhez mentünk, ki örömünkre nem volt honn, innen a kedves Steinbachékhoz, hová Heinrich kapitány is csakhamar jött. Szó volt Széchenyi mostohája, Zichy Héder nem ugyan durva, de még is impertinens cikkéről Széchenyi ellen, a mai hírlapban. A kis bohó asszony is nagy bölcsen belécsacsogott nem kis mulatságomra. 7-kor távoztunk: Józsi hívé, már később s bánta aztán — de semmi, majd máskorra is marad csevegni valónk. Csak örvendek, hogy látogatásaimat ráztam le nyakamról! Még az egy Mátraynéhoz — de a három emeletet nehezen is fogom most megmászni. Péntek, 3-án. Délelőtt akartam boltokba menni, de nem tudtam magamon kitenni, hogy Józsimtól pénzt kérjek. Délelőtt ködös, délután bár valamivel frissebb, mégis a legszebb tavaszi nap. Ebédre Nagy jött. Délután közgyűlésbe távozott, mi meg a Városligetbe kocsiztunk, s kedves Józsim, ki úgy is napon át eleget járkál, még is, hogy comotiót csináljak, velem a fasoron gyalog jött vissza. Este szerencsésen valahára bevégzém kék pontos, barna thibet felköntösöm. Ideje, mert naponként 575 Jó, jól van (latin). 576 Ó, jólétben! (francia). 577 Tanácsosné (latin). 578 Nyertem (német). 140
