Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

távozván, megcsókolám őt s enyelegve mondám: „Mulassa magát jól, emlékezzék meg néha rólam.” „Mintha bizony nem volnál te mindig ve­lem! Te minden egyetlen gondolatom!” — vága a kedves közbe. Ma sze­rencsésen elkészült a 18. szájkendőcske is. Egész nap derült s oly lágy vala, hogy még márciusnak is szép lenne. Az erős szél hatalmasan szárí­tott. Adná az ég, hogy hideget kapjunk. Délben Pighetti. szólani kezdett Széchenyi fellépéséről a zsurnalisztikái pályán, s mondá: „Bár belé se kezdett volna, mert így még gyűlöletesebbé teendi magát, mint aminő már. Széchenyi jó szónok volt, de csak volt, írni sohasem tudott.” Majd­nem okádni kezdtem. Hát minek köszönhetjük, hogy máris azzá lettünk, mik vagyunk, mint Világ, Hitel, Stádiumának? Hát mi a Kelet népei511 Nem akartam mint házi nő impertinens lenni, pedig annak kellett volna lennem a buta, szamár, arrogáns, taknyos, 38 éves kölyök ellen, ha vála­szoltam volna — csak gúnyosan mosolyogtam, s a beszéd fonalát határo­zottan megtörvén, kérdém igen fennhangon Marit, Lizi mi ruhát húzand a jurista bálba? Mari délután panaszkodott, hogy Lovásznénál főleg annyi zsebkendőt loptak tőle, s hogy finom vásznúja, kimenetre nincs is neki. Elhiszem! Lóri mamselle jó kezelő lehetett! Miért bízott mindent reá! De most egyszer a kár megtörtént, zsebkendőket kellene vennie. Fogtam ma­gam az este, s a hideg nyúllal, mivel már Józsim délben megkínáld őt, hollandi vásznomat is hat kendőre küldém néki. Nem volt honn. Hisz ha kivarmi akarok kendőt, csak eggyel kezdhetem; az pedig, míg ez pedig elkészül, tán egy évi is eltelik. S így hát miért heverjen a többi vászon öt­hat évig? Neki meg jót tesz. Persze várhattam volna szülése napjáig, de addig ő már ezeket mind megvarrhatja. Józsim Kuthyéknál volt, kit csak ő figyelmeztetett, hogy a mai Batthyány-bálba még nincs kesztyűje. Utóbb biliárdozni ment. Ezért már puszit kapott. Mielőtt lefeküdt volna, ismét légbe emelém. „Majd adok én magának, engem mindig ijesztgetni!” — mondá a szegény. Bizony azért, ne félj kedves! Hiszem, azért vagyok oly ép, mert nem vagyok [...]571 572 Február Szerda, 1-jén. Délelőtt jött kérésemre Herzgemé, s nem néhény utasítást adott a gyermekruha iránt: mellem nagyon szépnek találá, s hasam is nézé 571 Széchenyi István gróf müvei. 572 Bizonytalan olvasat. 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom