Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

Szentál Mari519 520 is ott volt, az én két lelkes leányom, a maszkok pedig mind kérdék Józsit utánam. Józsim már 2/4 1-kor jött haza, mit azonban szerencsésen elaludtam, még korább akart, de a mindig vele vidulni akaró Rosenberg doktor, mindig visszatartatván magát álarcosok által, öt is tartóztató, míg végre nélküle távozott. Muki itt van! A napokban ebédre jön. A cigányokat mentünk ma hallgatni, küldtem Pighettiékhez, de ezek a sok munka ürügye alatt nem jöttek, a leányok pedig ma semmiképp sem jöhettek. Jól van! De tudom, máskor nem küldök, bár Józsim hiszi, hogy ekkor nem ezért lesz fachée. Pipszi velünk jött. Másodemeleti páholyunk volt, mert bérlet vala, s földszint s első emeletben a páholyok húsvétig mind bérelve vannak. Tudtán kívül kém, Józsim e kedvenc darabja való-COA

ban nagyon famos, s benne a derék Szentpétery. A magyar tánc nékem nem tetszett, nagyon groteszk vala, s a bár szép, Hilbert kisasszony szörnyen nehézkes. Midőn elmentünk, a csarnokban Antunovics állott mellénk, előttünk Mayerfyék, kiket azonban szerencsés rövidlátásommal nem láttam. Józsim figyelmeztetett rájuk, azonban Pipszi éppen előttem állván, őt csak le nem tiporhatám, s a tolongás miatt más oldalról nem is tudtam a nőhöz közelítni. Uram s parancsnokom legelőször békétlen s haragos lön, s újólag mondá, hogy ott áll. „Tudom, de nem férek hozzá!” „Igen, s itten állasz, mint a marha!” Lelkemre! Egy pár könnyet csak félig tudék elnyomni — de tüstént visszanyerém lélekéberségem, s már remegő hangon súgám: „Maga kis medve!” Nem! E pillantást521 soha nem fogom feledni. Józsim csak most vévé észre, mit mondott, annyira zavarodott, a bocsánatesdeklés, s a bánat oly saját kifejezésével függeszté szép szemeit reám! Nevetni kezdett, s „Mit mer maga nékem ennyi ember előtt mondani?” — súgá mosolyogva. [...] önnek előbbi kifejezéséhez.” — mondám nevetve, s most már a megürült helyen Mayerfynéhez mentem, ki nagyon szíves vala, s Mari felett azt mondá, hogy úgy hiszi: a leány maga se tudja, mit akar. Midőn hazajöttünk, Józsim tréfált, s mondá: „Hja, maga rovást kap! Mert retteneteset mert nékem mondani! „S maga még szólni mer? Maga — maga kis medve!” — mondám reá nevetve. „S miért ismétli? Mondom, rettenetes rovást kap!” Ekkor finoman említé, hogy Mayerfyné ki mégis oly szívesen fogadott, azt mellőzésnek vehette volna, ha vele nem szólok — tisztelethiánynak —, mi néki fájhatott volna, mert tulajdonképp mit illeti engem, mit ő tesz? Az egész estén át azonban Józsim egy igen finom fogással élt. Ugyanis úgy könnyűden azon eszmére hozni kívánt

519 Szentál Mária, vélhetően Szentál Ferenc királyi jogügyi ügyvéd leánya.

520 Szentpétery Zsigmond (1798-1858), színész, rendező.

521 Ti. pillanatot.

120