Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

hogy ez idén két ízben ennyi ideig távol valánk, mégis jövedelmei majdnem még egyszer oly magasra rúgtak, mint tavaly. Tehát a növekedett költségekkel jövedelmei is növekedtek. Hisz így, úgy látszik, áldás nyugszik iparán, áldás tettein, s én balga, csak nemrég hívém, hogy nem sikerülése terveinek nyomja keblét! Azon némely félreütött vagy szűkebben kiesett jutalmazások, nyilván más években is fordultak elő, s ő akkor azokat könnyen vévé, míg én most felettük aggódtam s hívém, én hozám a szerencsétlenséget házába! Ebédre Mátrayt hívatta, de ez már el vala ígérkezve. Délután a Városligetbe kocsiztunk. Az éjjel havazott, így nem lehetett kiszállani. Paliéknál megállottunk, mind hon, voltak. Mari szemével, melyre nyílván a nem eléggé kímélt csúz veté magát, nagyon szenvedő. Józsim nyílván ajándékot adott neki, mert már előbb láttam, mintha erszényével játszana, hogy pénzt olvasgatott, s utóbb, midőn homályosulni kezdett, tárcáját is kihúzá, benne keresgélt, s végre kérde: „Nem akamak-e nőegyleti487 488 belépti jegyeket?” Midőn pedig távoztunk, ő még egy percig benn maradt a leánynál. A nemes, jó lélek! Isten áldásának kell rajta nyugodni, mert övéit annyira szereti, s minden lehető alkalommal örömet okoz nékik! Józsim délben hazajővén, áthozá Kohn csinos ajándékait, egy pompás rezedaparfüm — teli üveg, egy igen csinos kis flakon újon hordható — s egy kis kalendárium alakú, gombostű vánkos. Midőn az asztalon zöld poharát látá, kérdé az inast, ki hozta ezt? S ennek mosolyára belépett és: „Hát ön is újévi ajándékot ad nekem.” — mondá tréfálva. De valóban örült neki. Nékem azonban még soha vala ily bús születés- s újévi napom. Ha Józsimra pillanték, könny tódult szemembe, ah, mit fog e hosszú év hozni!? Csak nem jó az, ha nagyon is boldogok vagyunk! Annál inkább rettegünk ennek vesztésétől! Hisz természetien ez! A legerősebb alkatú, legegészségesebb nők mennyi változásnak vannak alája vetve, mily betegeskedők ily állapotban — s én! Semmi bajom! Nem! Nem! Ennek rossz vége lesz! Tavaly jegyes, ez idén nő, jövő évben anya, s a sir menyasszonya! O, szegény, szegény Józsim! Mint fogja őt e csapás sújtani! Hogyan fogja ő azt eltűrni?! És szegény kis árvám! Ki fogja őt úgy nevelni, mint anya? Kinek lesz — bár fiatal vagyok még —

a szemtanúk emlékeznek: „az arany ott is hullott az ölébe.” SZEKRÉNYESSY A.: /1 székelyhídi és kémen, i. m.

487 A Pesti Nőegylet 1817-ben jött létre, védnöknője Mária Dorottya württembergi hercegnő, Habsburg József

főherceg nádor harmadik felesége volt. Az egyletre nézve: TÓTH Árpád: A társadalmi szerveződés rendi és polgári normái. A Pesti Jótékony Nőegylet fennállásának első korszaka (1817-1848). Fons, 5. (1998) 4. sz. 411^179.

488 Etelka szorongása a kor szülés előtt álló asszonyaitól nem volt idegen, főleg, ha tekintetbe vesszük az

orvostudomány akkori bizonytalankodásait a gyermekágyi lázzal szemben. Nem egy asszony éppen ilyen megfontolás alapján készíttette el végrendeletét. SZEKRÉNYESSY A.: A székelyhídi és kémen, i. m.

110