Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
Steinbachékhoz mentünk, s örömünkre honn leltük Heinrich kapitány s Pamóczy Claire voltak még ott. Persze első szó vala, hogy Mari valóban Pighettihez megy-e, s közös az ámulat s a sajnálkozás. Heinrich mondá, hiszi, hogy a leány nincs eszén, Steinbach, hogy első évre szükségeik fedve vannak ugyan Mari kis tőkéjével, s aztán ám lássák! S így ítél, így kell ítélnie minden józan embernek! Claire-t magunkkal hoztuk haza, ez igen figyelt midőn Vahot arroganca-át465 az érdemes Bajza466 ellen említém, nyílván örült ennek. Hétfő, 26-án: A kis Nagy ebédelt itt, beteg és nagyon nevettem, semmit akart enni, s mégis mindenből evett, minekutána minden ételnél könnyűn említém, hogy beteg-étel. Szegény Józsim délelőtt megint ásítozni kezdett, keveset evett, nagyon rosszul néz ki, s főfájásról panaszkodik. Ugyan mikor fognak e gyengélkedések, melyek engem annyira oly méltán aggasztanak, megszűnni? Délután a Városligetbe kocsiztunk kis emberünkkel, de ködös s nedves volt. Délután, az idő jobbultával, Józsim is jobbuland! Kedd, 27-én: Délután gróf Niczkynéhez kocsiztunk ki, nem nagy bánatomra nem volt honn, innen Jankóvichnéhoz. Fogadáskor igen finoman gratulált, mivel e nőknek már gratulálni kell! így fogada: „Ah! Isten hozta kedves Szekrényessy! S mit látok? Szívből gratulálok, mert hisz ön egészen meghízott, s pompásan néz ki!” Persze Mariról is szólott s mondá, hogy bár egyedül volna e világon Pighettivel, már ennek csúnyasága végett sohase menne hozzá! Itt az idegentől kelle hallanom, hogy 400 pengőforintot kap évenként. Pighettiék ennek tudták mondani, de nekem nem, mert érezték, hogy arcukba nevetnék, ha mondanák, hogy itt, Pesten ebből élni akarnak. Végül nagyon jól paríroztam a nőnek, ki éppen kérdé — valóban indiszkrét —, mikor várom magam, midőn e percben az ezt éppen nem hallott Józsimat történetesen éppen e percben látom felállni. Persze mindjárt felugrottam, s mintha őt előbb nem is hallottam volna, másról kezdék beszélni. De oly soká maradtunk itt, hogy máshová nem mehettünk, hazajővén. Józsim még Niczkynéhez ment, én pedig levetkőződtem, számoltam s ezután Kämmerer Pipszivel a Német Színházba kocsiztunk. Buttlerné a leányokkal épp átellenünkben volt. A hangászegyesület adá többek közt Rossini467 Stabat mafórját. Uffer kisasszony csinosan, de kissé affektálva énekelt, a csinos kis Urbani kisasszony még nem 465 Arroganciáját (francia). 466 Bajza József (1804-1858), költő, kritikus, 1830-1836 között a Kritikai Lapok, 1837-1843 között az Athenaeum, 1847-ben az Ellenőr, 1848-ban a Kossuth Hírlapja szerkesztője. 467 Gioacchino Rossini (1792-1868), olasz zeneszerző. 104
