Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
Bevezető
Gusztáv (bár leszögezi: nem menne hozzá, mert két korábbi feleség mellett már bizonyosan kiégett) és szép a későbbi férj, Szekrényessy József is. Etelka módfelett élvezi, hogy e „szép” férfiak rajongással veszik körül őt. Szóhasználata is árulkodik arról, hogy örömet okoz neki e sajátos játék, egyik állandóan visszatérő szófordulata ez: „könnyűden felelék”. Kacérkodik velük, szédíti őket, elégedetten írja le, hogy újra és újra őt választották a legjobb „táncosnénak”. A fogékony leányt csupán egyetlen dolog feszélyezte: minden mozdulatát árgus szemekkel óvta betegeskedő édesanyja, akiben kettős érzelem munkált. Bár betegsége kényszerítette fürdőre, leányát azért hozta magával Füredre, amely kiváló ismerkedési alkalmat nyújtott, hogy férjhez adja, méghozzá jól adja férjhez. Nem örült hát annak, hogy Szekrényessy — akinek egzisztenciáját korántsem látta biztosítottnak, ráadásul református felekezetű volt — hevesen udvarolt Etelkának, annak pedig főleg nem, hogy lánya ezt örömmel vette. Az ő jelöltje Hugonnay gróf volt, épp az, akihez Etelka semmiképp nem akar hozzámenni (dacára, hogy ő is szép férfi...). Etelkában így — az udvarlók el nem utasított hada ellenére — egyfajta ellenérzés alakult ki: férjhez menni nem akart, de a bókoknak gátlástalanul örült... Előbb ugyan Csetke Mihály mind forróbbá váló — s Etelka női hiúságát igencsak legyezgető — udvarlását fogadta a legnagyobb érdeklődéssel, de hamarosan — mint már említettük — Szekrényessy széptevése tette élénkebbé izgalmakban amúgy sem szűkölködő mindennapjait. A naplóban megörökített események és gondolatok rövid idő múlva érezhetően egyetlen „tengely” körül forognak: ez Szekrényessy és Etelka mind szorosabbra fonódó, ambivalens viszonya. Etelka sajátosan szemlélte e mind jobban kibontakozó kapcsolatot, amit számos esemény kiválóan példáz. így van naplójának egy részlete, amely egy hosszú éjszaka leírása. Egy olyan éjszakáé, amely vélhetően minden ember életében előfordul időről-időre: amikor nem jön álom a szemre, mert a nappal eseményeit felszínre hozzák az emlékeket és a sötétben nyugtalanul hánykolódó végiggondolja életét. Etelka Szekrényessy iránti érzelmeivel próbált elszámolni, ám néhány meglepően érett gondolat után naplója — talán romantikus olvasmányélményei hatására — váratlanul „irányt váltott” és a súlyos gondolatokat a szenvelgő önsajnálat valóságos tobzódása váltotta fel, olyan szóhasználattal és nyelvezettel, amely vélhetően már az 1840-es években is túlzottnak hatott. Az elvetélt ömlengések áradatát aztán egy újabb váratlan hangulati fordulattal éjjeli zene hangjai szakí-8
