Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
tökéletes fehérség, gyengéd, finom formája, s emellett oly telik — csak bánom, hogy Önnek a scicírozásnál117 hosszú ujjai valának, mert szebb karokat már nem is lehet képzelhetni!” Nem is tudám, miképp meneküljek a vidor gyermekbarátom galantriáitól,118 midőn a sors segítségemre sietvén, a keringőnek utolsó akkordja elhangzott. A mellékszobába szöktem. Mari kereveten ült a teaasztalnál. A főherceg két lépésnyire tőle széken. Mellette kellett elsuhannom, hogy Marihoz érjek. Könnyűn meghajoltam, s mellette elsompolyogtam, midőn felugrik, s ülésével megkínál. Zavarodva valék ennyi kegybizonyítás által; a széket nem fogadám el, de ő sem ült többé le, hanem állva vidor beszélgetésbe ereszkedett velem. Látta-e ezt Augusz, vagy nem, nem tudom. Midőn a főherceg távozott, Marival az ablak felé álltam, s fürtjeit lesimítám. Nota bene:119 120 én szerda óta csigát hordok. Ekkor jött Augusz. „De Ön roppant sokat táncol, mint senki más! Majd megárt!” Valóban észrevette-e, hogy egyre loptak, vagy csak én tűntem előtte fel, ha mellette elrepülök? Kérdém, hogyan érzi magát. „De tudja-e?” — mondám mosolyogva — „Hogy noha nem tudom eléggé azokat sajnálni, kik Önt rekedtsége miatt nem hallhatták, nékem ez mégis igen javamra történt? Ujjam nagyon fáj, s bizonnyal igen rosszul játszottam volna.” „Valóban? így hát szerencsésnek nevezhetem magamat, hogy ezen körülmény okozhatá, Önnek némi szolgálatot tenni, s némi zavartól felmenteni. Valóban, most örülök rekedtségemen. Und sie ist mir sehr zu Guten gekommen, da ich hindurch Ihnen einen Dienst leisten konnte.” De nem vala ez gúny — oly melegen mondá ezt, hogy már felkérve látám magam a közelgő cotillonra általa, már álmodám ezen boldogságot, ezen kitüntetést, míg kis időre nem távozott. De igaz is: ha táncol, Pál szemrehányásokkal kínozza; s ha táncol, kit válaszon? Everildát, vagy ennek egyik húgát, kvázi házikisasszonyt — vagy engem? Nyilván senkit sem akart hátratenni, keseríteni — s így nem is táncolt. De ezen melléktermi beszélgetés közt kissé elkéstem, s mire a terembe kiérek, már majdnem minden pár ült. Hőgyészyné121 mellé ülék. J’étais a’ 1’ écart.122 A tánc már majdnem kezdődött, s én álmodott fényes, mindnyájától megirigyelt cotillonom után — táncos nélkül ülék ott. Ah! De mi vala nékem 117 Felvázolni, felrajzolni (latin). 1,8 Bókjaitól (latin). 119 Jól jegyezd meg! (latin). 120 És nagyon jól jött nekem, hogy rajta keresztül szolgálatot tehettem (német). 121 Dőry Teréz, Hőgyészy Pál, Sopron vármegye első alispánja (1836-1842), majd a királyi tábla ülnöke felesége. 122 A háttérben voltam (francia). 37
