Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
minekután fülig elpirultam s nem tudám, merre nézzek! Már azon eszme: Szekrényessy most zavarom után hiendi; bármennyire is vala már az ellenkezőt meggyőződve. A parthia gyönyörű vala; felséges langyos idő. Midőn kiszállottunk, Szekrényessy kissé hátramaradt. Igen genírozott; csak ő fizeté a csónakot — igen genírozott. Balás Szerafín mentem most fel s alá. Hiába ostromoltuk anyáink, egyik a másikat biztatá, ne menne ma réunion-ra. Jött Tallián; e mögé bújtunk, s míg Tercsivel fel s alá sétálva közönyösséggel affektáltunk, az kivívta, hogy pour la bonne bouche Vojnitsnével felmehessek. Nagy volt örömünk. Hazamentünk, már cipőt s kék ruhámat húzám. így Resivel Vojnitsékhoz, s evvel a terembe. Ifjaink boldogok valának — Frohmann kézbe csapott712 713 velem, hogy két óra előtt nem lesz vége. A párviadal ma reggel mindenik fél kis megkarcoltatásával végbement, Kázmér már este szolgalmasan táncolt. Első francaise-t Szekrényessyvel előtáncoltam, másodikat Baliával. Szekrényessy igen trainírozni akará, s ismét keringőt parancsolt. Kupricz mondá neki: táncoljunk most cotillont, mert azután elmegyünk. Azonban a helyett keringő s polka következett s a kívánt cotillonból — semmi sem lön. Csúzy mondá, nagyon fáradtak lesznek holnap — enfín.714 Nem vala több animo.715 Frohmannt kinevettük. Roppant sokat táncoltam ma ismét; Gludovácz ismét élethalálra udvarolt. 11 és fél órakor indultunk. Vojnitsné elkísért, mert mondá, már múltkor sem bocsáthatá magának meg, hogy zavarba ejtett! Szekrényessy karján a kapuig mentünk, innen Resivel felsiettem. Anyám már aludt. Szekrényessy nem válhat tőlem meg — úgy látszik, még valami súlyos mondanivalója fekszik szívén. 28-án szerda. Reggel le mentünk a sétára, Vojnitsék utóbb fel mennének. Anyám nem jól érzé magát. A teraszra ültünk. Szokovitsot, zempléni főispáni helyettest mutatá Szekrényessy be. Ez ismert Regélőből. Jött Suppini Tóni egy másik úrral; már két nap óta vannak itt. Ez utóbbi igen dicséré francaise-om; mondá, miképp valódi charme engem benne látni; miképp leggratiosusabb Füreden, s mindenki örvend, engem láthatni, táncom csodálhatni. Bene! Szekrényessy ismét jőve, s élőnkbe üle. Végre lesétáltunk; Ürményi s egy másik tábornagy s Nagy Leó anyám mellé s elé ültek, mellém Szekrényessy. Mit mondott mindent?! „Anyja betegeskedése valóban nyugtalanít! Bárcsak tudósítást vehetnék 712 A jó szájért (francia) — itt: hogy ne lehessen megszólni őket. 713 Fogadott. 714 Végre (francia). 715 Lélek, érzelem, hevület (latin). 174
