Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
felőlük! Csak pár sort!” S egy kérdő, egy kétségbeesett pillanatot vetett reám. Fejemmel nemet bicentettem. De gyakran ismétlé: „Ugye, Ön tudósítand? Csak pár sorral!” S mindig esdeklőbb s mindig égőbb lön. „De ugyan mire?” „Csak bulletin-t!716 Csak egészségbeli tudósítást!” Én egyre kikerültem. Kére, ha valami parancsolni valóm van, ő kész s boldog, ha megbízom; mondá lakását is. „S én most Önről semmit sem fogok hallani! Anyja hogylétéről semmit!” Valóban sajnáltam, mert desperatus volt. Látám, sok fekszik még szívén, de a tanúk genírozzák. Végre hazakísért. Anyám megbízá: mondaná Horváthéknak, adna borát a tout prix717 el. Ez nagyon genírozott; átsugárzott anyám gondolata, hogy Szekrényessy galantriából718 vegye meg — igenám, galantriából, most, hogy már elmegy. Ittlétekor még sem kívánná, hogy velem legyen! Felöltöztem kék házi ruhámba, s ebédhez ültünk. Vojnitsék engagíroztak magokkal a Nosztori-völgybe. Anyám igen nyugtalan, felmelegült vala, üzené, csak én fogok jönni. Resi a sétán Szekrényessyvel találkozott, ez neki látogató kártyáját adá; s sokat beszélt mint mindig, szerelméről, desperatio-ról,719 s hogy mit műveljen? Mit mondtam felőle? Satöbbi. A leány mondá, hogy csak nem tudok szerelmes lenni. Azonban anyám elaludt. Az úttal Szekrényessy Lórinak szóló levelem is küldém. Éppen ötven pengőt fizetett a garconnak. Jött Adler;720 anyám lefeküdt. Biztata, mennék csak Vojnitsékkal, de láttam, rosszul van, közönséges májgyulladását minden hirdeté, s odaküldék, magam mentő. Resi ismét Szekrényessyvel találkozott, s ez neki levelet adott. „Óh, kérem!” — mond Resi — „Csak olvassa hamar, s menjen a völgybe, hisz egészen desperatus!” Ugyan mit írhat? Hisz már mindent mondott! Lélekdobogással törém a levelet fel — íme egy bolond szobaleányt érdeklő levél Steinbach Lóritól. Beh bosszankodtam! Végre kisült, hogy ő a postáról hozá, igen feszült vala, vajon ki írá? S avval vigasztaló magát, hogy női írás. Ő a sétán várt, megyek-e, vagy nem, hogy lovakat rendeljen. Már oly szépen álmodtam mindent! Majd félve ülünk, vagy sétálunk, s ő mindent mondand, mi szívét nyomja. Soká haboztam — gyermeki figyelem győzött s üzeném: nem mehetek. A leány visszatére, s mondá, meg kelle néki ígérnie, hogy pár percet eszközlend neki nálam ki, hogy még búcsút vehessen. Feszült várakozással nézék az esteledésnek elejébe. Ablakomon 716 Értesítést (francia). 717 Teljes áron (francia). 718 Nagyvonalúságból, udvariasságból (latin). 719 Kétségbeeséséről, reménytelenségéről (latin). 720 Adler József (1789-1851), 1819-től haláláig fiirdőorvos Füreden. 175