Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
gúnynak, tisztelet hiányának nézném ez üzenetet; így azonban tudom, hogy csak tréfa. Szekrényessy mindig mondá: „De csak Mayr magas, sugár termetét kell képzelnünk — s bépakolva!” Felségesen mulattam s éltem egy legszillentiabb708 napja vala a mai. 27-én, kedd. Sokan már ma éjjel elutaztak;709 mások korán reggel. Ürményi, mint mindig, sokat körzött. Ennek örvendek, mert akkor mindig Szekrényessyvel szólhatok. Ismét sokat említé az egyedül szállást; ismét ignorírozám, először korántsem volna bátorságom hozzá, másodszor némi jusst adnék neki — gondolatom szerint — reményre. „De csak egy pillanatig sem szólottám Önnel négyszemközt!” Frohmann, Gludovácz is sokat körzének. Szekrényessynek lapot adtam emlékkönyvemből. Ma akar még elutazni; anyám semmiképp sem vala reábírható, hogy réunion-ba eresszen. Szekrényessy mondá, hogy valóban 16 éves gyermeket teszek belőle; már azt sem tudja, mit tesz. Mindent jövő percben elfelejt; s legénye ki mindennapi elutaztát várja, már nem tudja, mit ítéljen felette. Kellemesen múlt a délelőtt. Délután lila ruhámba vetém magam, ezalatt jött Tercsikém, a kedves, észteli leány! Steinbach Lórinak két levelet írtam, Palocsay Ninának is. Tercsi albumom lapját hozzá magával. Szekrényessy is jött hasonlag, az egyedül számomra készült verses beírott lapot hozván. Hozzá Vojnitsné üzenetét is, miképp egy vízeni parthiára garde de dame-unk leend. Anyám kezdetén vonakodott, végre lementünk. Itt Tölgyessynével találkoztunk s őt is engagíroztuk. A két anya csak a vízig kísért. Frohmann vala még csak velünk. Nem ment ínyem szerint; Szekrényessy nem mellettem, csak átellenemben ült; nem lehete suttogni. Frohmann rendkívül pajkos vala, s egyszer szörnyű zavarba is hozott. Dicsérem a tűzijátékot; nevetett, s mondá: „Ez balzsam Szekrényessy szívére.” Satöbbi. Aztán felhúzott, hogy tegnap egy cotillon táncban addig nyugtalankodtam, míg Szekrényessy mellém jött. Végre, tudja ég miképp, budai kukerlunkra710 711 került a sor. Lelkemre! Már nem is emlékeztem róla! Mondá a gonosz, miképp Collináryval gyakran nevették ez obszervatóriumot, s mindig már figyeltek reá. Csak utóbb jutott eszembe, hogy be vala tömve; azonban átható, pajkos pillantásai annyira megzavarának, azon eszme, hogy valóban hiszi, ama színész miatt, annyira megzavarának, hogy igen ügyetlenül, igen erőltetve húzám magam ki, 708 Legzavartalanabb, leggondtalanabb (latin). 709 A mai Olvasónak bármilyen szokatlanul is hat, az Anna-bál eredetileg idényzáró bál volt, augusztus már utóidénynek számított. 710 Távcsövünkre (német). 711 Csillagvizsgálót (latin) — nyilván az előbb említett távcsőről van szó 173
