Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

ni!” „Dehát Vízkelety Etelka?” „Azt közelről nem ismerem, s engedje, ennek külseje nem éppen vonzó!” „Dehát Jeszenszkyék? Ezek csak derék leányok! Szépek, háziasak, kedvesek.” „Ezek még legelsőbben, de itt is sok hiányzik — mondom, mondom, Ön az egyetlen! Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni! Mi, iijak alig valánk képesek Ön feltünténi örömünket kijelenteni — Önt még közelről nem is ismertük, s Ön már eltűnt! S higgye el! Sok oly lény, minő Ön, mit nem tehetne! Mi válna minden belőlünk, lelkesítve Önök által! Csak ész, csak szellem! Minden többi múlandó — mily könnyűn múlhat a szépség, de a szellem, az ész! Az mindent felülmúl! Én még eddig senkihez sem közeledtem komolyan, először, mivel előbb önállásom kellett kivívnom, s másodszor, mivel Önt ismertem s Önnek képe lebegett mindig előttem.” „Persze!” — mondám mosolyogva. „De persze; igen! Ne gúnyoljon mindig! Én Önnek sokat mondhatnék, mi Önnek mutatná, hogy azóta, hogy a fővárosban lakott, én Önt mindig figyelemmel kísértem!” Beszélé most, hogy múlt héten Hidegkúton550 volt — csak kevesen valának. Sokat meséle fiatal költőinkről; mondá, hogy minden héten párszor társaságai vannak, hol valami harminc barát, író, özvegy ül; ekkor zongorához is ülnek, énekelnek satöbbi. Minden, minden meg volna, csak egy lelkes, eszes nő, mely lelke volna az egész háznak, mely életet öntene, mely bájt kölcsönözne e köröknek — egy oly hölgy minő én vagyok — hibázik! Állítá, hogy első szerelme vagyok. Szabadságot vevék magamnak, ezen kissé kétkedni. „De igazán; kis fantáziák — de valódi szerelem nem. Hisz Önnek is volt már egyszer fantáziája” „Nekem? Ugyan kihez? Tán Ön csak jobban tudja mint én!” ,3udán.” („Tán Collináry.” — gondolám magamban.) „De ki? Én bizonyossá tehetem Önt, hogy bármit is hallott, az csak kisvárosi csevegés vala, és semmi a dologban!” „Hisz csak fantázia volt! Ön akkor mindig honn lévén, sokat olvasott nyilván, s így igen megbocsátható vala az!” „Megbocsátható?” — mondám magamban, s villámként hatott át egy gondolat. „Dehát ki?” — kérdém. „Ön akkor sokat színházba is járt; úgy vélem, akkor még magyar színház volt” „Én egyetlenegyszer sem valék magyar színházban; a németben is csak egyszer.” Villámként átfutott azon gondolat, hogy ő is hallott azon gyanúról, melybe honszeretetem hozott — csak írjam egyszer ama műt, majd kivilágland, hogy én akkor tiszta, szűz, fiatal keblemmel egészen másvalakit szerettem, mint ama színészt, kivel beszédbe csak honszeretetem késztete ereszkedni. Erősen

550 Hidegkút (Pesthidegkút), község Pest vármegyében. A Steinbach-családnak volt ott birtoka, Etelka is meglátogatta őket 1840. szeptember 14-én, amint arról naplójában is megemlékezett.

140