Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
nyi a részvény. Megmondám neki. „S haszon válik e belőle?” „Az első hat évben semmi. Nékem 10 forintos részvényem van.” Úgy látszik, ezt nem eléglé, mert a nő utóbb felkelt és Szabónét kérdé, mennyi a részvény, s ez erre nem válaszolhatván, Ihászné mondá, hogy az uráé 25 váltó forint. Nyilván ő is akart részvényt szerezni. Többnyire Széchenyink szólott. Hogyan? Azt ki nem fejezhetem! Mennyi lélek! Mily nyugodtság, mennyi tapintat, mennyi mély meggyőződés! Erdődyt387 nevezé a mai ülés elnökévé. Monda már előbb nékem, hogy e mai gyűlésre szíves volt meghívására jönni a Burdin-ház388 389 ügyviselője. Ezt tehát most németül üdvözlé, Egyébiránt mindig magyarul szólották; s többnyire Széchenyink. OOQ Végre Simon felolvasá a részvényesek névsorát. Midőn az én nevemet olvasá, Széchenyi és Bezerédjtől kezdve minden szem nézett fel, olyanynyira, hogy szörnyű zavaromban már azt sem tudtam, többé merre nézzek. Budayné igen csípősen, gúnyosan mondá: „Hja! Etelka ma szerepet játszik.” Utóbb a választmányi tagok választása került elő. Egy író, vagy mi, csak egyszerre feljön, s ívet s rajzónt hoz fel. Szörnyűn zavarodtam, s mondám neki: „Széchenyi István gróf képviselőm.” Erre Lórihoz fordultam, s mondám neki, hogy oly jól jártam, mivel nem szabad egy bizománynál többet elfogadni, s hogy történetesen az első valék, ki Széchenyit felkéré. Azonban az igen kevés audientia-t390 adott, s mindig anyjával susogott; mi alatt Ihászné igen szívesen üdvözlött, s dicséré buzgóságom. Azonban mindez nagyon felmelegíte, s kénytelen valék mantillámat, melyben eddig szorgosan takaróztam, levenni. Lóri már az utcán mondá: „Én nem a világért vettem volna ma szpenszeremet, hisz oly feltűnő.” Most azonban hallám, midőn a nő lassan susogá: „Nini! Hogyan néz mindenki Etelkára; hisz természetes is! Öltözete oly feltűnő, s bizonnyal csak azért is vette.” Én meg se moccantam, hanem pár perc múlva lassan húztam magamra a mantillát, s evvel a szpenszert annyira eltakarám, hogy csak nyakam, s mintegy akörül egy keskeny bíbor szalag vala látható. De most valóban nevettető volt Lóri zavara. Bíborra pirult, szemembe sem mert nézni, s anyának súgá: „Látod, mégis meghallotta.” Midőn pár óra múlva a gyűlésnek vége volt, Széchenyi s Bezerédj felkiálták nékem, hogy félóra múlva ismét kezdődik, s, hogy arra is jönnénk be. Mire leértünk, az urak mind a kapuban állottak. Rohonczyt kérdém most, megkapta 387 Erdődy Sándor gróf (1802-1881), vépi földbirtokos. 388 A Burdin milánói kereskedőház volt, kiküldöttjét Herznek hívták. 389 Simon János főjegyző, 1859-ben a bozi (Fertőhöz, német nevén Holling) Hollinger Bade-Anstalt Verein elnöke elnöke. 390 Fogadást, meghallgatást (latin). 107
