Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
e részvényjegyét; ő mindjárt tréfálni kezde, nem vettem-e észre, hogy nevem éppen Simoné után jön, s hogy az valami jelentőségű. Erre a mellette álló Széchenyihez fordulva mondá: „Nini, milyen jó patrióta az Etelka kisasszony! Még nemzeti színű szalagja is van hajában!” S ismét hozzám fordulva: „Majd ezentúl megyénk színe is nemzeti színű selyemszalag lesz!” Széchenyi erre kifejezhetlen édesen mosolygott. Szemei örömtől sugárzottak, s oly kifejezéssel néze reám, mintha mondaná: „Szeretlek!” Mindkét kezemet fogá meg, s kifejezhetlen kedves, hízelgő hangon mondá magyarul: „Valóban szívből örvendek, Önt mint ilyest látni.” Ő ezt mindnyája előtt tévé, hangosan mondá, s ezáltal minden szemet reám irányza. Még ismédé, mit már a karzaton igére, hogy meglátogatand — s erre távoztunk. Budayné mindjárt felfogta Simon végett, s kezdé taglalni, miképp s miért volna kívánható ezen parthia. Nem akartam én is csípős lenni, s azért máskorra halasztam azon tanácsomat, iparkodjék őt Lórija számára megnyerni. Utánunk több urak jöttek, s midőn kapunkhoz értek, Rótt utánam kiálta: „Jó étvágyat! Jöjjön megint a gyűlésbe!” Szpenszeremet levevém, mert valóban a mantillában igen melegem volt, s zöld perkál ruhámat rövid újjal húzám. Mari semmiképp sem akart menni, tudván, hogy Dorsner nem lesz ott. Anyám tehát jó félóra múlva velem ment. E gyűlés nem tartott soká, mi kár, mert igen mulattató volt. Csak a választmányi tagok jöttek össze s Széchenyi, nyilván jókedvében, hogy terve annyira sikerül, igen jókedvű volt, s, hogy valakit utazásra bírjon, gróf Erdődy, Viczay Héder és Niczkyvel (ki a lemondó Bezerédj helyett alelnöknek választaték) számtalan tréfát csinált. Azonban Pálnak fia, egy fiatal gróf Széchenyi,391 s ama Burdin-ház ügyvivője, nyilván nem talált érdeket mindebben, mert ők, mint már az előbbi gyűlésben is, meg nem szűntek a karzatot szemeikkel keresni. Midőn a gyűlésnek vége vala, elvártuk, míg mindnyájan távoztak, s csak akkor jöttünk haza. Délután 4 óra előtt — éppen zongoráztam —jött Széchenyink. Mari hívott, s természetesen tüstént kijöttem! Ő anyám mellé balról a pamlagra ült, én átellenébe a causeuse-re. Mari nem akart jönni. Mily szerényen szólott Széchenyi magáról! Persze többnyire a jelen egyesületről s a honról, s az ide tartozókról volt szó. Monda, hogy neje Bécsben van, s hogy június felében Cenkre392 jő; ő maga pedig Bécsnek Pestre megy, ott egy könyvet ád 391 Széchenyi Andor gróf. 392 Cenk (Nagycenk), község Sopron vármegyében. Itt állt — és áll ma is — a Szécheny család kastélya, Cenken van eltemetve Széchenyi István gróf, akinek kedvelt tartózkodási helye volt a kastély. 108
