Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A november 4-i szovjet támadás és az MSZMP restaurációs kísérlete

~-r_ ti n 17 n vil/ ----- nxi&ifiNlv Magyar vitézeket akar majd látni csak! Vigyázzatok, hogy holmi ismeretlen Katona, se török, se német, se más, Gyepes síromnál ne tisztelegjen." Abszurdnak hatott ugyanakkor a tudósítás az előző napi, megállapodással biztató magyar - szovjet csapatkivonási tárgyalásról, míg új dimenzióba került a Somogyvári Lajos és Dudás József ajánlatát elutasító cikk: Nem akarunk ellenkormányt! A szovjet megszállás hírére feloszlott a DNT és a Győri Nemzeti Tanács, vezetői közül többen Nyugatra menekültek (Galambos Iréneusz, Germán László stb.), mások elrejtőztek. Szigethy Attila - akinek őrizetbe vételére parancsuk volt a szovjeteknek - Galambos Iréneusztól akart papi ruhát szerezni, de Galambos már elhagyta Győrt. Rövid időre Grábics Jenőnél húzódott meg, majd szakállát levágatva és ruhát váltva Ikrénybe menekült, ahol egy traktoros bújtatta néhány napig, majd hazatért Kapuvárra.

217 A Sajtóiroda vezetői igyekeztek megsemmisíteni minden írásos dokumentumot, nehogy a megszállók és hazai csatlósaik kezére kerülve bizonyítékul szolgálhassanak a várható bosszúhadjárat során. Jóllehet napok óta érkeztek hírek a szovjet csapatok beáramlásáról, ami történt, különösen a győri konszolidáció fényében, mégis hihetetlen volt. November 2-3-án a szovjet csapatmozgások hírére a külföldi újságírók egy része elhagyta ugyan az országot, így is nyolcan kerültek átmenetileg szovjet őrizetbe, őket a városházán tartották fogva.

218 A megszállás után azonnal munkához látó ávósok további letartóztatásokat szorgalmaztak, Éliás Ferenc őrnagyot is őrizetbe vették.

219 Miután azonban Münnich Ferenc, a Kádárkormány fegyveres erőkért és közbiztonságért felelős minisztere november 7-én megerősítette az AVH feloszlatásáról hozott október 28-i határozatot, és megtiltotta a testület újjászervezését, az ávósok átmenetileg Győrött is visszahúzódtak, és csak a szovjetek tanácsadóiként folytatták bosszúhadjáratukat, amelynek a Kisalföld központjában is a forradalom baloldali szárnya (pl. Földes Gábor, Vörös Jenő) esett elsőként áldozatul. November 5-én délelőtt ülést tartottak Győrött azok a kommunisták, akik vállalták az MSZMP helyi bizottságának szervezését. A bizonytalan helyzetben még fel sem merült külön városi és megyei bizottság alakítása. Kapcsolatuk ekkor még nem volt a pártközponttal, csak a Kádár-kormány rádióban elhangzott bejelentései és felhívásai adtak számukra útmutatást. Megvonták a bizalmat a megye október 27-e előtti rákosista, valamint az október 27-én alakult reformer pártvezetőségétől, és új ideiglenes intézőbizottságot választottak, amelynek névsorát nem hozták nyilvánosságra. A testület élére a korábbi Csornai járási első titkárt, Sárosi Jánost választották, tagja közé bekerült a reformok mellett elkötelezett, a Győri Nemzeti Tanácscsal együttműködő Kéri József, a vagongyárnak a mérsékelt reformokat támogató párttitkára, Szaló Lajos, a hozzá politikailag viszonylag közel álló Kócza András, valamint a gyorsan változó helyzethez igazodni próbáló Takács András.

220 Három név került a megyei pártbizottság feketelistájára: Hortobágyi János, Petrovics Károly és Bognár Kálmán.

221 (Petrovics nem fogadta el a pártaktíva leváltó határozatát, kijelentve: „csürhe volt az, nem