Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

ság, ezen odaadás nem volna képes ön hiedelmét megnyerni? „Hisz én hiszek.” — mondám pajzánkodva — „Hiszem, hogy ön Sephine-t imádja.” Fájdalmasan tekintett reám: „Ne higgye!” „Vagy úgy!” — mosolygám — „Hiszen úgyis ön egyszer mondá, a nem hívésben proselitákat akar szerezni. Jól van, én tehát első növendéke akarok lenni, s nem hiszem, de nem azt, hogy önnek Sephine nem tetszik, mert ez igenis állítá, hanem előbbi nyilatkozásit!” „Ön csak egyre dévajkodik! Csak egyre hideg, érzéketlen marad! Pedig nem volt mindig az.” „Ej! Éppen jó, hogy ezen témára jutunk! Úgyis Attemsné utolsó bálján ön olyasvalamit mondott, hozzátevén, hogy a böjtön át vizsgálódásait folytatandja. Most már rég vége a böjtnek, csak ki vele, kit gondolt ön akkor?” S a meglepő válasz ez volt: „Vojna grófot! Csak ne mosolyogjon oly gúnyosan! Én akkor ugyan nem voltam itt, de mégis tudom, ő önt érdekli, ezen szép, lelkes gróf s amellett azon kitüntetés generál, gróf s oly jeles férfiú!” Tagadásomra folytatá: „De az lehetetlen, hogy ön hiúságának mindez ne hízelgett volna! S állítom, ha a gróf itt marad, sok változott volna, ön nem maradt volna az, aki most!” Gúny folyá most körül ajkaim, gúny, igen az ítélő emberek felett. De mégsem akarám neki mondani, kíméletből Vojna iránt, hogy, ha akartam volna, nem kell vala itt maradását elvárni, csak könnyedén mondám: „Ön maga is megvallja, hogy itt nem lévén, nem ítélhet felette, s így amit önnek mondtak, mind túlzott. A gróf s köztemi viszony őszinte, meleg barátság, egyéb semmi, azt elhiheti.” Még néhány pro és contra505 után csillapult. De most én kezdék ismét: „Ön állítja, még senki előtt sem nyilatkozott úgy, mint előttem. Hát azt véli, már elfelejtém ama gyermekkori „te” barátnét?” Megvető, könnyüded gúnnyal válaszolt. Most még szó volt a tavalyi ünnepről, a neki adandó emlékről, en échange506 költeményeiért s aztán a sors mily kedvezően határozott, midőn éppen névnapja előestjét (zöldcsütörtök), ama érdekes estét nálunk tölté stb. A beszélgetés oly élénken s feszülten folyt, hogy csak bánat foga körül, midőn a táncnak vége szakadt. A vigalom után Lóri s anyám még átöltözködtek s így aztán felülvén, a gyönyörű hűvös nyári reggel kelletnek éldelvén, csak néha zárám le pilláim, hogy a meglepett nyilatkozások, a szörnyen sok tánc (általában ismét legtöbbet táncoltam) s álmatlanul töltött éj által zavart fejemben a gondolatoknak ismét szabad folyást s rendszert szerezzek. 6-kor reggel érkeztünk.

505 Oda és vissza (latin).

506 Cserébe (francia).

88