Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

főherceghez ezen szavakkal fordulva — „Monseigneur, vous permettez?”499 — karját nyújtá nékem. „Te mazúrt táncolsz most?” — kérdé németül a főherceget — „Azt látnom kell!” S utánunk sietett. Oly furcsának tetszett nékem, hogy a herceg annyi termen át vezetett. O jobban lejti a mazúrt Péchynél (Lóri), azonban korántsem oly jól, mint Schembeck (Pauer). Utóbbi kettő fel is szólított. Ádám szomorúan, ezen szavakkal távozott. „A legjobb mazúr táncosnéra csak soha sem tehetni szert!” Tánc közt is mondá: „Slachta kisasszony csak legjobb táncosnő marad!”A negyedik pár Batky volt Karolinával. Ezt követé raidovska, melyre a főherceg Lórit kéré fel, de mindjárt egy tour után Buirette-nek átadván, nyugodott s lopott, velem is. Én ott állván szemtanúja valék az eseménykének. Lóri mondá, avval menté magát, hogy igen fáradt — igen, de miért lopott hát? Én Hügellel lejtőm, de Apponyi is lopott egyszer hosszan. Ezt követé keringő Fritz-cel, melyben a mazúr dacára s mindamellett, hogy Fritz nem legjobb táncos, mégis egyszer tízszer táncoltam körül. S így folyt az 2/4 5-ig, mikor a hajnal bíbora behatván a nyílt ablaküvegeken, a kettős világítás sajátlagos színvegyületben folyá a bennlevőket körül. Ekkor jött be Ádám. Jó reggelt kívánók neki nevetve, franciául persze, kérdém, álmodott-e cotillonunkól? A szegény legnagyobb zavarban volt, kért, bocsátanék neki meg, s csak máskor ne éreztessem vele. Hogy ő valóban nem aludt, de lent volt, miért, nem mondhatja nékem, s hogy nem tudná, mikor lenne a cotillon. Ezen „miért” lefegyverkezteté gúnyom, s tréfáim nyilait nem akartam továbbá ezen titokba hatni. Az első körtánc egyike vala életem legérdekesebb táncainak.500 Ajtó s kályha közt ülvén nem zavartatánk senkitől. Mindenekelőtt kérde Bánfalva végett. Mondám: „A szép nő büszke ön szerelmére, s mindamellett, hogy azt soha sem fogja viszonozni, mégis dicsekedik vele.” — s elősorolám, mi mindent beszél róla — „Én önt szívből sajnálom, de óvám, hogy ön mégis a hálóba esett, nem az én okom.” O bosszankodott, majd nevetett, csak azt mondván: „Die kleine böshafte person!”501 Én most viszont kérdém, költeménye 6 pontja iránt. „Ó!” — mondá ábrándozva — „Én ezen 6 pont alatt nem egyes szót, hanem érzéseim egész árját értém, egy egész phrase-t502 akartam vele kifejezni! Azt, igen azt, hogy ön higgyen nékem s szavaimnak, hogy engem kivételként tekintsen ledér ifjaink so499 Uram, megengedi? (francia).

500 Ti. a Riefkohllal táncolt tánc. Az alább következő párbeszédet vele, és nem Schembeck Ádámmal folytatta Etelka.

501 A kis kárörvendő nőszemély (német).

502 Szólást (német)

86