Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

nem tudom mibe, midőn két kezemnél tartott, hogy a tour-ra nem figyelve, tudja ég, mily zavart volt. Annyira, hogy minden oldalról társai reákiáltván, jól kinevették. Midőn végül polka táncoltaték, mondá: „Hogyan jön,493 hogy ön oly fáradhatatlan? A többi táncosnők már mind nehezen táncolnak, holott ön, ha lehet, még jobban mint kezdetkor!” S utóbb gyengén karolván magához, lelkesedve súgá: „Mennyei kéj önnel polkát táncolni, ön csak lebeg, mint egy szeráf!” „Ohó! Csak lebegéssé ne keresztelje táncom, hisz Teréz is lebeg!” — mosolygám. Egy keringő alatt, melyet egy fiúval lejtők, Buirette állt mellém s igen udvariasan egyre magyarul beszélgetett velem. Estebédkor az urak asztalához ültünk mindnyájan egy sorba. Atellenben Rudi — nem volt az elosztás oly kellemes, mint tavaly —, azonban belépe most a háziúr, jelentvén, hogy ott benn minden üres. Az urak esdekeltek, maradnánk, azonban, midőn a comtesse-ek494 felálltak, én is követém példájuk, s az enyémet a többiek, s így a szalonba mentünk. Itt a főherceg üres baljához ültem, miután a grófnők más asztalon foglaltak helyet, balomra Pauer Guszti ült. Azonban Lóri jött, mondván, hogy ő oly isolirozva495 ül anyja mellett, engednék neki helyet, s székét körünkbe tolva, sans facon496 elsajátítá couvert-emet.497 A főherceg, kinek jobbján a kis bohó Viczayné, átellenében Niczkyné ült, ezt észrevévén, nékem az övét nyújtá, felkelt s az üres mellékasztalkáról magának egyet hozott. Még több! Midőn a vizet hozzák, ismét felkel s számomra poharat hoz. Nem imádásra méltó ez? Nyakába akartam volna borulni s kezét csókolni! Ha egy inast inti, engem szolgálni, már kegynél is több, s hát még ennyi leereszkedés! Niczkyné az egész estén át példányos498 szerény s visszatartó viseletű volt, nem lehet másképp mondani. Az estebéd vége felé jött Rudi, s kissé hangosan mondá hozzám fordulva: „Oh, ön hűtlennek! Bennünket egészen elhagyni!” Én, mintha a hangos beszédet nem is hallottam volna, el sem fordultam, meg sem mozdultam, intimitást árult volna el. Úgy is sejtém, hogy csak a bortól kissé felhevülés okozá a szemrehányást ily módon. A finom ifjú észre is vévé méltó neheztelésem. Niczkyné mellé állott s csak kis idő múlva, ismét illedelmesen, finoman állt mellém. Estebéd után mindnyájan felállván, a főherceg éppen velem beszélgetett, midőn Nassau herceg felém közelede, s a

493 Ti. hogy lehet.

494 Grófnők (francia).

495 Elszigetelve (német).

496 Modor nélkül, udvariatlanul (francia).

497 Terítékemet — itt: helyemet az asztalnál (francia).

498 Ti. példásan.

85