Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

szerencsés ön! Én nem nyerhettem semmit. Egyáltalában szerencsétlen vagyok.” — mondá egy gyöngéd pillantással, olvadó hanggal — „De ön! Amit ön akar nyerni, azt nyeri el bizonyosan, ha ön akarja, senki sem állhat ellene.” — s így folytatá. Utóbb ismét hozzám állott, kérde, beszéleke olaszul. „Nem, de sokat értek, tanultam az ének végett, de a vízár604 mindent félbe szakított.” S most erről folyt a beszélgetés, míg Jennyre ügyesen fordítám: „Rossz társai voltak itt.” „Persze.” „Pedig hangja gyönyörű s könnyű zenében gyönyörűen énekel is. Trillái, ó, trillái felségesek, s hangja!” „De ez minden is; nincs modorja s parányi játéka sem.” Érez-e valóban így, vagy csak, hogy minden kétkedésemet elűzve, nekem udvarolhasson, mondá ezt? Ebéd előtt mérettük magunkat; Mayr előrehaladt s maga raká a nehezéket, hogy mondá, pártosság ne történhessék. Mladada bárónő 102, a kis Pápafí 98, magam pedig 110 font valák. Jajgaték nehézségemen. „De az jó.” — súgá Mayr — „Az erőre, épségre mutat; oly gyönyörű növés, minő az öné, lehetetlen ily nehézség nélkül.” Inté anyám, rendeljen helyeket s maga hívá fel a legényt. Első helyen ültünk, de ő külön egy asztalkán a bárónőkkel. Ebéd előtt Sárosi úr ült mellém. Segített munkámon s zenéről, s így nagy Lisztünkről is nagy lelkesedéssel szólott; ő is tudós. Ebéd alatt Esztergomnál haladtunk el. Felugrottunk többen s felsiettünk. Mayr hozzám jött s mindenre figyelmeztetett. Anyám s egy szörnyen vastag úr közt ültem, átellenemben Pápafy Mari. Ezen vastag szomszédommal szörnyen felhúzott most Mayr. Végeztük aztán ebédünket, s kis siestát605 ültünk. Aztán felmentem, s a délutánon majdnem kizárólag társalkodód velem Mayr. Kérdém Kotz bárónők iránt. Hallom, mosolygám, hogy ön velük brouillirozva606 van? „Igen; de kellett is, már igen feltűnő volt.” „Persze!”— gúnyolódám — „Ön jó híre veszthetett volna becséből.” „Ön mosolyga.” „Nem.” „De valóban, én kerülök minden feltűnőt, gyűlölöm azt, mindig megtréfálják az embert.” „Hallom, már húsznál többször utaztak önnel?” „Igen, de most ha jönnek, s szóiknak, hogy vagyok, válaszolom jól, s avval távozok, s kerülök minden alkalmat, tőlük megszólhatni.” S szó volt most tengeri utakról, s Olaszhonról, melyekben ő éppen annyi tudományt, mint csillogó s mély észt fejtett ki. Sós s ama titoknok sokat szólották most velem, míg Louise mellett ülék. Visegrádnál mindenre figyelmeztetém. Bosszankodtam itt egy angolnén, ki jóízüt aludt, s férjétől fel nem kelteték, míg ezt hangos, lel604 Az 1838. évi pesti árvíz: Etelka és családja ekkor ott élt.

605 Déli pihenő (spanyol).

606 Haragban (francia).

110