Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

kesedés szülte szavaink végre nem hajták. Vácnál mellém állott Mayr, s többé nem távozott. Kérde, meddig maradunk Pesten, mondám, lerándu­­lunk Csapónéhez. Mondá, tavaly leányát vivé le. Ez mindig, karját elfo­gadva, mindent mutata magának, annyira, hogy ez feltűnvén, kérdezték, rokona ö? „Cousinom.” — válaszold röviden. „Ő ismeri bátyámat, s há­zánál is látja, ki karigazgató Fiúméban.” Széchenyiékről, Brunswickékról volt most szó; ő házibarát itt, egy soirée sem adatik nélküle. Mondá, Pis­ta607 szeretné, ha Eötvös608 venné el Karolinát.609 Most Stubenberg Ninára610 fordulunk. Nevetett nagyon, gúnyold férjét. „De csinos leányka, sőt szép.” — mondám. „Bocsásson — azt nem találom! Csinos, még in­kább, de szép! Hisz olyan apró, ő nem nagy, nincs toumure-je, szóval, nincs oly növése, minő az öné. Csak ily fenséges növés tehet széppé.” Utóbb mondá: „Csak lesz szerencsém, önöket ismét felvihetni?” „Megle­het.” — mondám könnyedén — „Különösen, ha megígéri, bennünket oly gyorsan vinni, mint ma!” „Igaz, korán érünk ma, s ez önért történik. Sze­rettem volna ugyan, ha ön kénytelen lett volna éjfélig itt maradni. Örök­ké!” — tévé rezgőn, olvadó, égő pillantással hozzá — „De ön akkor gú­nyolt volna, ügyetlen embernek nevezett volna. Nem, nem! Ezt ön nem tenné, ön igenis jó, mintsem hogy képes volna engem annyira keseríteni, de ön legalább gondolta volna, s ennek sejtése már kínzott volna. De így legalább meg lesz elégedve, s én azon kéjt, ön körében mulathatni, felál­dozom annak, hogy ön kedvező véleménnyel legyen rólam.” Utóbb mon­dám: „Mennyire csodálám, hogy reám ismert.” „Önre?” — súgá lelkesed­ve — „Ezrek közt ismernem önt ki. Egy kép, mely oly mélyen be van vésve emlékünkbe, mindig előttünk lebeg, s ha hasonmását közel csak sejtjük is, már megtaláljuk is, pedig a sejtés erős kapcsolatban áll ily em­lékkel.” Midőn Pestnél volt már, búcsúzék, mentegetődzve avval, hogy most már helyére kell sietni, azon reményt hozzá függesztve, engem leg­alább valamennyi ittlétekor színházban láthatni. Kedves Pestemre érkez­ve, figyelmeztetém Louise-t minden feltűnő épületekre. Megérkezve bú­csúzott Mayr újólag röviden, s mink a reánk várt lovászi hintóval fehér hajónkba kocsiztunk. Ide nem sokára Eszter611 is jött jó Étimmel,612 kik­607 Ti. Széchenyi István. 608 Eötvös József báró (1813-1871), író, politikus, 1848-ban és 1867-től haláláig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 609 Ti. Zichy Karolinát, Széchenyi mostohaleányát. 610 Stubenberg Anna (Nina), Etelka barátnője. 611 Vízkelety Eszter, Vízkelety Etelka testvére. 612 Ti. Vizkelety Etelkával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom