Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Andreas Grailich és a Wieselburger Gespanschaft
belejátszott abba, hogy az Angliában már működő, a polgári élet, a kapitalizálódó gazdaság és a modern állam igényeihez igazodó egyetem típusa elsőként miért éppen itt jelent meg a kontinensen. A világi szakok túlsúlya mellett egy másik területen is úttörő szerepet vitt Göttingen: az egyetemen nem működött cenzúra, mindenki szabadon taníthatott. A körülbelül 800 fős diákság jelentős része a praktikus tanulmányok miatt, kimondottan a jog- és államtudományi szakok miatt jött ide. Az egyetem a magyarországi protestáns főnemesség fiai között különösen népszerű volt. Itt oktatott a korabeli statisztika két legnagyobb hatású alakja, Gottfried Achenwall (1719-1772) és August Ludwig von Schlözer (1735-1809). Achenwall 1749 és 1772 között működött a göttingeni egyetemen, nevéhez fűződik az utólag államvagy statusleírónak nevezett statisztikai iskola megalapítása. Nála kristályosodott ki a statisztika tulajdonképpeni feladata, „az állam tényleges helyzetének, jelenének”, tehát földrajzi viszonyainak, népességének, gazdaságának államjogi és államigazgatási helyzetének leírása. Lényeges, hogy a leíráson van a hangsúly, az egyes jelenségek, folyamatok vagy események okainak feltárása, így bármiféle kritikai észrevétel megfogalmazása nem tartozott tárgykörébe. Utóda, Schlözer, 1769 és 1809 között igen sok magyarországi diákot is tanított, akiken keresztül hatása egészen az 1850- es évekig érződik a magyar statisztikai irodalomban. A történész-nyelvész-statisztika professzor beszélt magyarul, és elsők között hirdette a magyar nyelvnek a finnel való rokonságát. „Statisztika és Politika” c. kollégiumában amolyan legújabb kori egyetemes történetet adott elő, sok illusztráló számadattal, az egyes államok helyzetére helyezve a hangsúlyt. A stúdium célja a magas szintű hivatalnokképzés volt, ahol a felvilágosult abszolutizmus igényeinek megfelelő, közigazgatásban jártas szakembereket képeztek. A katolikus II. József közigazgatása is igényelte a Göttin- genben végzett protestánsokat; mint Mályusz Elemér megállapítja, a „fontos állásokba jutott protestánsok rendszerint jól iskolázott, művelt emberek, kik külföldön jártak, német egyetemeken, főleg Schlözernél Göttingában tanultak”.11 A világi szemlélet és az egyetem demokratizmusa az egyetemi hallgatók reputációjában is visszaköszön. Dümmerth Dezső kutatásai szerint 1734 és 1831 között 494 magyar diák látogatta Göttingát, akik közül csak 67 (13,6%) közép- és főnemesi származású, a diákok nagy többsége, 427 személy (86,4%) paraszti/polgári/kisne- mesi származású volt. A 494 diák országrészek szerinti megoszlásában Erdély, jobbára a szászok révén, 192 fővel az első helyre kerül. Másodikként a Felvidék következik 119 diákkal, itt a bányavárosok a fő kibocsátók. Az Alföld 68, a Dunántúl 52, Pest-Buda 5, a Délvidék 2 diákkal szerepel.11 12 11 Idézi H. Balázs Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz. Századok (97.) 1963/6. 1189. o. 12 Dümmerth Dezső: Göttinga és a magyar szellemi élet. Budapest, 1962. 7-8. o. /A Budapest Egyetemi Könyvtár Kiadványai 15./ 7
