Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Kísérlet Zurány mezőváros leírására

zöldje bájolja el a szemet) egy vándor sem fog továbbzarándokolni a szép műúton, mely községünk közepén halad, anélkül, hogy rápillantva a megnyilatkozó teremtés pompájára, ne kerülne a legszelídebb lelkiállapotba, és ne járná át a gyönyörűség érzése.

Egy festő tehetsége szükségeltetik ahhoz, hogy mindezeket a kellemeket, összes báját, melyek itt a legváltozatosabb alakban elhintve vannak - úgy mint erdőket, facsoportokat, folyókat, sokféle ültetvényt, a pompás föld gondosan művelt vetemé- nyeit, a közlekedést megkönnyítő kiváló műutakat, a víg nyájakat, az egész látható jólétét - felfoghassuk és ábrázolhassuk.

A felszín teljesen sík, csak délnyugat felé látható enyhe emelkedés és néhány csekély domb. Ezen túl a Zurány, Féltorony, Gálos, Nezsider stb. között fekvő nagy puszta következik, amit az úgynevezett hosszú fenék (langer Grund) két, körülbelül azonos részre oszt. A hosszú fenék, a zurányi földek délnyugati határa, egy több órányi hosszan végighúzódó, körülbelül 50 lépés széles, nagyon mély árok, ami olyan, mintha egy nagy folyó medre lenne. A zurányi puszta területének negyedét teszi ki, ami nem jó másra, csak sovány baromlegelőnek. Száraz nyarakon aszott puszta, melyen még a juhok sem találnak elegendő táplálékot. Pedig a föld egyáltalán nem rossz, ugyanolyan jóságú, mint a szomszédos szántók. Ha a télen gyakran hulló hó a dűlőutakat elborítja, vagy éppen vihar és hóförgeteg keletkezik, akkor aztán jaj a vidéket nem ismerő vándornak! Még a legtájékozottabbak és legtapasztaltabbak is gyakran eltévednek. E bajt lehetőleg megelőzendő, több helyen falazott oszlopokat állítottak. Zurány északnyugati határát a Lajta folyó második, távoli ága alkotja. A föld, mely tudvalevőleg a termékenységéről oly híres Ha- ideboden [sic!] része, ami után az itteni parasztot Haidebauernek [sic!] hívják, termékeny és áldott vidék. Sok első osztályú szántója és rétje van, kiváltképpen a Lajta két ága által körbezárt területek.

A zurányi vidék szépségeihez és erényeihez tartoznak még az itteni hatalmas erdők.

1. A tölgyerdő a helységtől déli irányban, jó negyedórányi távolságra van. Kerülete egy órajárásnyi, gazdag magas törzsű fákban, épület- és tűzifában; vadcsapásokkal és fasorokkal még mindig bőségesen ellátott. A vadászszenvedély tekintetéből többé mégsem az, mint egykoron volt, különösen mint fenséges Mária Krisztina főhercegnő, egykori földesasszonyunk idejében, akinek emléke még mindig százezer szívben él. Az itteni vadászszemélyzet még mindig csillogó szemmel és felindult szívvel mesél az aranykorról, ami ebben a felejthetetlen időszakban a vadász elé tárult, és ami mára elenyészett. Csak úgy hemzsegtek a fácánok, foglyok, őzek, szarvasok, nyulak! Bőven volt alkalom, hogy a vadásztehetség megnyilvánulhasson. A pagonyt felügyelő kerületi vadász lakásától nem messze egy nyárilak állt, melyet mára elbontottak. Maga a vadászlak is más rendeltetést kapott, most kivételezett nemes juhok, valamint felvigyázójuk hajlékául szolgál, miután a pagonyt felügyelő va55