Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Kísérlet Zurány mezőváros leírására

dásznak a községben utaltak ki lakást. A tölgyerdő szép fái, a szomszédos miklós- falui tölgyerdővel együtt vonzó tájképként hatnak. Az apróvad sem hiányzik. Az er­dészetre és földművelésre oly káros üregi nyulakat ellenben, melyek itt hajdan paradicsomra leltek, a gyakori panaszok miatt legnagyobbrészt kiirtották. Ettől egy szűk negyedórányira található az úgynevezett Edelwäldchen (nemeserdő), helyi tájszólásban Adlitsch-Wald, ami a tölgyerdővel szemben, mely a parasztságé, a föl- desuraság tulajdona, és egy nagy árok veszi körbe. Itt is van két vadcsapás, fája szép tölgyes. - Kelet felé, a két Laj ta-ág által képzett sziget alsó részén található 2. a nyárfaerdő, mely nem kevésbé nagy és jelentékeny, mint az előbbi. Ékes­ségei a magas nyárfák és az első osztályú épületfa. A nyárfaerdő elválaszthatatlanul kapcsolódik a vele összeérő, még nagyobb és pompásabb miklósfalui erdőhöz, és vidékünk legkellemesebb részéhez tartozik. Sok benne a sűrű cserjés, kedves mene­déke az itteni számtalan szarvas- és őzcsaládnak, de kiváltképp nedves nyarakon ha­talmas rovarrajok gyülhelye. Ezek az erdők és a Lajta mindkét oldalán megszakítatlan sorban sorakozó fa­csoportok nem csak az itteni lakók évi épület- és tűzifaszükségletét elégítik ki, ha­nem a fa tetemes részét idegeneknek jó pénzért eladják. Szűk esztendőkben ezek nyújtják a legbiztosabb oltalmat és a legerősebb támaszt a megszorult gazdának. - Mennyi áldást, mennyi kedvességet, kényelmet és örömet köszönthet Zurány az ő Lajtájának! E folyó, egyike annak a kettőnek, mely e vidék megöntözése szem­pontjából oly fontos, éppen azon a helyen, Gátánál, ahol elhagyja az osztrák ha­tárt, negyedórányira Zurány határától, két ágra szakad, amelyek Zurány területé­nek keleti felét egy sziget alakjában átkarolva, száz kanyarulatban áradnak szét. A jobboldali Lajta-ág, melyet csak zurányi Lajtának neveznek, a helység közvetlen közelében folyik, és egy négymenetű malmot hajt. Innen egy órányi távolságra, a legtávolabbi ponton a másik, a baloldali ág, a jár falui Lajta két még nagyobb mal­mot hajt, a hatmenetű körtvélyesit és gróf Zichyét Járfalunál. Miután vidé­künk e két ütőere körülbelül egy mérföldet kettéváltan tesz meg, újra egyesülnek, nem messze a zurányi határ délkeleti részétől. E két verőér alkotta szigeten talál­hatók a legjobb szántók és a legdúsabb füvű rétek. Mindkét partját a legcsillogóbb zöldű rétek és tetszetős facsoportok ékesítik. Ha útjait megtisztítanák az akadályok­tól, járművel is könnyen bejárhatók lennének. Néhány geográfus azt állítja, hogy vize csak ritkán fagy be. A mostani idők tapasztalata ezt cáfolja. - A Lajta a legválto­zatosabb fajú halakon, csukákon, pontyokon, gyakran 30-50 fontos harcsákon, márnákon, sőt vidrákon kívül kivételesen szép és ízletes rákokat is nevel, melye­ket tömegével fognak, és Bécsbe, Pozsonyba stb. szállítanak. Mivel a folyó partja itt legtöbbször lapos, sok kanyart tesz és medrét nem tisztítják kellően, az elmúlt években oly gyakran előforduló áradások következtében elhatalmasodott a mocsa- rasodás, és egyre jobban elharapózik; a legszebb rétek zsombékká és vad nádassá változnak. A mocsarak lecsapolása, a folyó medrének kiegyenesítése és másfajta sza­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom