Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Nemeséri Lilla: Hajómalmok a Tósziget-Csilizközi járásban
tot fizettek úrijog elismerése címén. A bódék körül tartózkodtak a malmos gazdák és a kijáró legények, akik a gabonát ladikon a malomba, vagy a lisztet a révbe szállították. A tél beállta előtt, amikor tartani lehetett a folyók befagyásától, vagy azok zajlásá- tól, a hajómalmokat a szegről lekötötték és biztonságba helyezték. A véneki molnárok malmaikat és szállítóhajóikat a Győr-városi és Győr-szigeti11 társaikkal egyetemben, a Rábán és Rábcán teleltették a XIX. század elején. A város lakossága nem rajongott a könnyen gyulladó, tűzveszélyes szerkezetekért. Követelték is 1847-ben, hogy a hajómalmokat távolítsák el a Rábáról és a Rábcáról, mert veszélyeztetik a város, valamint a szomszédos Sziget és Révfalu községek biztonságát, Emiatt a XIX. század vége felé a malmokat már nem Győrbe úsztatták le, hanem a falu határában teleltették. A Bánom- révben álló hajómalmokat a Kolera-sziget (Nagy zátony) alsó végéhez hozták át, a Kole- ra-Dunán elhelyezkedőket pedig télen is a helyükön hagyták. A Véneken lakó molnárok a Győri Dunára, a Csárdai-révhez vontatták malmaikat és a parthoz lánccal és vasmacskával kötötték ki azokat. (Czigány 1965, 413-414.) Sokkal nehezebb dolguk volt azoknak a véneki és gönyűi molnároknak, akik a fo- lyónak nem a falu felőli oldalán, hanem a csallóközi részén őröltek. A malomtulajdonosok ezeket a hajómalmokat a Dunának nem azon a felén teleltették, ahol egész nyáron szegre voltak kötve, hanem arra kényszerültek, hogy a könnyen megközelíthető jobboldalon teleltessék malmaikat a többi társukkal együtt. Erre elsősorban azért volt szükség, mert télen nem tudták volna kellőképpen felügyelni. Ezeknek a malmos gazdáknak igen nehéz feladattal kellett megbirkózniuk, ha hajómalmaikat a biztonságos telelőhelyekre akarták juttatni. Fáradságos munkával kellett átúsztatni ezeket a malmokat a telelő part mellé, s ha sikerült, csak akkor kísérhették, vagy vontathatták telelőhelyükre, a többi hajómalom mellé. Ugyanilyen nehéz feladattal kellett megküzdeniük a gönyűi molnároknak is, mert közülük sokuknak szintén a bal parton - a kolozsnémai part mellett - volt az állandó helyük. így ők is arra kényszerültek, hogy hajómalmaikat a jobb partra úsztassák át a tél beköszönte előtt. A hajómalmok átúsztatását és a velejáró feladatokat a molnárok átcsapásnak, átvágásnak nevezték. Ezt a műveletet a molnároknak évenként kétszer, ősszel és tavasz- szal is el kellett végezniük, hiszen a hajómalmokat a tavasz megérkeztével vissza kellett juttatni a Duna bal partjára. A kisebb, köves malmokat szétszedték és állandó helyük mellett a hajókat kitekerték, kihúzták a vízből. Az erre használt eszközt Véneken „tekerő"-nek12 hívták, s főleg XVI—XVII. században, de a későbbi évtizedekben is használták. A telelőben a molnárok alaposan meg tudták vizsgálni malmaikat és ha a hajón valami hibát találtak, kitekerték a partra, hogy ott kijavíthassák. Céh rendszer Győr vármegyében már a XV. században is működtek vízzel hajtott malmok, amikor a Révfaluval egyesült Pataháza alsó része Malomsok néven volt ismeretes. Elnevezését minden bizonnyal a Dunán álló malmokról kapta. (Matusek 1874, 528.) A XVI. században a molnár ipar már virágzott Győrben: a Mosoni-Dunán, a Rábán és a Rábcán hajómalmok működtek, amelyek a polgárság és a katonaság szükségletére megőrölték a gabonát. (Bedy 1942, 138.) A megnövekedett igények kielégítésére egyre több malomra volt szükség, ezért a Haditanács Győrött, Óváron és Komáromban is állított fel malmokat, mégpedig nagyobb teljesítményű nyugati szerkezetűeket. A Győr várát 1566-ban ábrázoló Hufnagel Georgius metszeten is a Mosoni-Dunán, Révfalu felett két hajómalom látható. A malmokban dolgozó molnárokat a nehéz munka és a vízen tartózkodással együtt járó sok-sok veszély minden bizonnyal összefogásra késztette. Munkájuk során szokások, hagyományok alakultak ki, melyek gyakran az írott törvényeknél is fontosabbak voltak. Ezek az íratlan szabályok határozták meg életüket egészen a XVII. század elejéig, amikor céhekbe kezdtek szerveződni. Céhlevelüket - amely a régi szokásokat foglalta magába - 1632. december 26-án Sennyei István győri püspök, mint földesúr és mint a céh bírája adta ki, valamint erősítette meg. A későbbiekben - 1635. december 15-én - az új püspök Draskovich György is jóváhagyta kiváltságaikat, ennek ellenére szabadalomlevelükön a királyi megerősítésnek nincs nyoma. (Czigány 1962, 100.) A Győr vármegye 1698. április havi közgyűlési jegyzőkönyvében is találhatunk utalásokat arra, hogy a XVII. században megkezdődött a molnárok céhbe szerveződése és megpróbálták kialakítani a céh szabályait is. Ekkor tárgyalták meg, hogy bizonyos céhbeli mesteremberek becsapják és meglopják „az vármegyebéli Szegényseget”.A közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a mindenkori alispán a szabálytalanságon fogott bármely céhbeli molnárt megpálcáztathatja.13 A molnárcéh központját Győrszigetben alakították ki, feltehetőleg azért, mert a vár főkapitányai hadászati szempontokat figyelembe véve, a hajómalmok telepítését a várbástyák alatt megtiltották, mondván, hogy „Ártanak a falnak", A szigeti molnárokkal ebben az időben egy céhbe tartoztak a gönyűi, a véneki továbbá a révfalui és a pinnyédi molnárok is. A molnárcéh XVII, századvégi életéről írásos feljegyzésekkel nem rendelkezünk. A XVIII. század első felében a töröktől felszabadult országrészeken lassan megindult az élet, az uralkodó és a földesurak is elősegítették az elpusztult ország újjáépítését, a mezőgazdasági termelés megindulását. A céhesedés ebben az időszakban, még inkább az 1711. évi szatmári béke megkötését követően kezdődött meg. A harcokban szétzilált országban a Habsburgok célja a központi hatalom kiépítése mellett a gazdaság újjászervezése volt. Az elpusztult területeket spontán és szervezett telepítésekkel népesítették be. Ekkor derült ki, hogy az országban milyen kevés a mesterek száma, s ezért az 1723- as országgyűlésen törvényt alkottak a kézművesek Magyarországra hívásáról. A betelepülő idegen nyelvű és kultúrájú mesterembereket tizenöt évre minden közteher alól
