Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Néma Sándor: Vázlat Győr vármegye településhálózatának átalakulásáról 1526-1720 között

Ásványnál a Dunának, egész Szigethközöt el borítja a Duna; nem kevés orczám pirulásával kölletett... szolgabírák uraiméktul hallanom, hogy ennek előtte két esztendővel ... a Nemes Vármegye Ásványánál lévő Dunapartnak töltésében, két ezer gyalog embert rendölvén, de a hédervári és rárói jobbágyokat, akiket az legjobban érintett, uradalmi tisztjeik nem engedték el, hanem inkább a heti szolgálatra hajtották őket.’1

A levélben említett Ásvány község már a XVII. század végén kénytelen volt eredeti helyéről elköltözni, ugyanis területét a Duna kettészakította, s 1700-ban Viczay Ádám báró jelölte ki a falu mostani helyét. Pesty Frigyes leírása szerint Ásvány (GYMSMGYL GYMU 18 l-ll. szelvény) a mostani területétől a mai „Újsziget” nevű füzesliget helyén terült el. De feltételezi azt is, hogy eredetileg e területet „Ótva" névvel illették. Az Ótva település az 1638-as portál is összeírásban még % telekkel rendelkező falu volt, így Pesty Frigyes azonosítása téves!

Hasonlóképpen végig követhetjük Abda falu (GYEL No. 202) térképén a község költözéseit. A település először a Rábcától délre helyezkedett el, így „Locus quondam Possesionis Abda" az Abda régi helye, illetve a „Antiquus Cerniterius” néven a régi temetőt jelöli a térkép, de felfedezhető a török időket idéző sánc, valamint a vámház is a Rábcánál. Valójában ekkor már az abdaiak a térképen „Abdensium Actuale Possessorium", azaz az abdaiak aktuális helye névvel jelölt területen éltek. De 1830-ban 69 abdai lakos a pusztító árvizek elől áttelepült a falu mai helyére. A költözködés a következő évben folytatódott s Matusek szerint 1832-re befejeződött. A térképen a falut Ófalu vagy rossz falu névvel jelölték. (GYMSMGYL GYMU 2).

Természetesen a kéziratos térképek jól felhasználhatók az 1526 előtt elpusztult, illetve, az 1526 után pusztává vált, illetve a hadjáratok és folyóáradások miatt pusztult települések területének körülbelüli kijelölésére. így például a csilizközi Kulcsod határában Negyven (vagy Negyeven) települést 1251-ben említik először. Lengyel Alfréd szerint az 1609-es adóösszeírás már nem említi. Ennek ellenére a Kulcsodot ábrázoló 1776- os (PL XVII/8) térképen Negyvend néven található meg. Az 1852-es kataszteri térképen a következő dűlőneveket láthatjuk: Negyvendi Ótemető, Öreg Negyvendi Szántó, Rét, Kis- és Öreg Negyvenszer, de például az 1913-as helységnévtár is megemlíti a Negyvendi Majort.

Hasonlóképpen jó példát mutat a Duna medrének változásaira, partszaggatásaira Szap község térképe. Ez eredetileg az 1762-es, 1763-as esztendei felvételről az 1820. évi Executionalis Mappák kiegészítésével készült 1830. évi térkép 1863-as megújítása. (GYMSMGYL GYMU 303/g) Piros színnel jelzi az 1762-63-ban kiásott árok vonalát, fekete pontokkal az 1820. évi partvonalat, s jelöli az 1852. évi elszaggatott partrészt. A falu határát átszelő és gazdálkodását teljességgel meghatározó folyómederre jó példa a szintén Szapról készült 1875-ös térkép. (GYMSMGYL GYMU 303/c)

A gyűjteményből a szigetközi rész pusztult falvaira a legjobb forrásnak a hédervári és rárói uradalom 1815-ben készült térképe bizonyult. (GYMSMGYL GYMU 130) Rengeteg Árpádkori eredetű, de később vagy a folyók mederváltozásai miatt, vagy a török időszakban elpusztult településre ismerhetünk rá a dűlő- és pusztanevekben. így például Héderváron Parázsszeg Ásványtól észak-keletre Gyülevíz, keletre Oltva, majd Zsejkepuszta, Kistákópuszta, Sáránsér, Kenderesmedve elnevezésekben. A Gyülevíz, vagy Gyűl vész, -Csán ki Dezső 1443- ból származó oklevél átírása szerint Gywlwez - nevű település a Szigetközben feküdt. Pusztulásának és elnéptelenedésének pontos ideje, oka nem ismeretes.

Oltva első okleveles említése 1250-ben történt. Győrffy szerint, hol Győr, hol Pozsony vármegyéhez tartozott, s ma Ásványráró határában az Új sziget nevű határrészen található (GYMSMGYL GYMU 18. I. szelvény). Utoljára Csánki Dezső szerint 1443-ban, Lengyel Alfréd szerint (tévesen Olcsva néven) 1482-ben említik, valójában továbbra is szerepel a XVII. század eleji dicalis összeírásokban. (Lásd 1., 2., 3. számú melléklet)

A Ráró községtől délre elterülő Zsejke puszta ma Ásványráró határában található. 1443-ban említik először, „Selkető” alakban, 1485-ben már „Selke” alakban fordul elő. Lengyel Alfréd szerint a török idő előtt pusztult el. (GYMSMGYL GYMU 130)

Kenderesmedve legrégibb ismert említése 1443-ban maradt fent. Birtokosai már ekkor is a Héderváryak voltak. Valószínűleg, Győr 1594-es eleste után pusztult el, s már az 1609-es dicális összeírásban sem szerepelt. Mégis az 1622-es, 1630-as, s 1638-as portál is adóösszeírásokban említik, Ma a vámosszabadi és a nagybajcsi határban található a területe. (GYMSMGYL GYMU 130) (Lásd 1,, 2., 3. számú melléklet)

Hasonló sorsa volt Kis Tákó pusztának. (GYMSMGYL GYMU 130). A terület a 12. század végén a győri püspökség birtoka volt, s még 1494-ben is említi egy oklevél, de a legutolsó hír az 1531-es dicális összeírásban, már mint elhagyott deserta helyet tünteti fel. Területe Győrújfalu és Győr határába olvadt be.

Szintén fenntartja a GYMSMGYL GYMU 130-as térkép Sáránsér nevét, ami ma Sáráspuszta néven Győr város része. Első említése 1471-ből származik, jó ideig a győri bíró hatáskörébe tartozott, és csak később vált önálló községgé. Az 1531-es portál is ösz- szeírás szerint 14 portával rendelkezett. Lengyel Alfréd szerint a török pusztítások idején vált pusztasággá és határát a győriek, a bácsaiak (ma Győr része) és a vámosiak (ma Vámosszabadi) osztották fel egymás között. A 17. század végén a révfaluiak (ma Győr része) vették bérbe a győri káptalantól.

Az elpusztult Száva településről két térkép is megemlékezik: GYMSMGYL GYMU 155, GYMSMGYL GYMU 158. Az első fent maradt oklevélben, 1150-ben, mint királyi ud- varnokok lakóhelyét említik, akiket II. Géza király halász szolgálatra a pannonhalmi apátságnak adományozott. így szerepel az 1237 és 1240 között készült, úgynevezett Albeus jegyzékben is. 1318-ban a győri püspök által nemesített praedialisták is birtokoltak itt földet. Később a Szávay családnak volt itt birtoka. Az oklevelek praediumnak, pusztának nevezték Szávát, de Lengyel Alfréd szerint valószínűleg falu lehetett. A vármegyei nemesi közgyűlés jegyzőkönyve 1612-ben megemlékezik Száva révjéről is. A 17. században is gyakran említik, a Bécs elleni 1683-as hadjáratkor, a török portyázók fölgyújtották és elpusztították, s többé nem is épült újjá. Területe a kisbajcsi és a vámosi (ma Vámosszabadi) határba olvadt be.