Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Néma Sándor: Vázlat Győr vármegye településhálózatának átalakulásáról 1526-1720 között

Az első területen a Tóköz, a Szigetköz és a Csilizköz települései helyezkedtek el, s ha roncsolt formában is, de az 1526 előtti alapjaikon fejlődtek tovább. A Rábától keletre-dél- keletre, a Mosoni-Dunától, Dunától délre fekvő terület két irányban alakult át. A Győrsza- badhegynél befejeződő, a mai Győr, Győrszemere, Tét illetve Győr, Mezőőrs útvonal által határolt Sokorói vagy más néven Pannonhalmi Dombságon tovább folytatódott az Árpádkori alapokon nyugvó szőlőművelés. Itt a XVII. század második felében szőlőhegyi települések alakultak ki. A dombság két oldalán pedig - az úgynevezett Győri pusztán - nyugaton Tét, keleten Mezőőrs központtal az elpusztított földművelő községek helyén az alföldi pusztabérleti rendszer helyi változata alakult ki. Ennek igazi, vásári központjává Győr vált. Az erődváros közvetlen környékén a Fehérvári kaputól délre, illetve Újvárosban, s mellette kerteket alakítottak ki. Ugyancsak a déli kapu előtti részen volt az 1582-től létező heti marhapiac helye. A kertek állattartásra szolgáltak. A török innen, a győri vár alól hajtotta el 1626-ban, 1638-ban, 1640-ben az eladásra szánt szarvasmarhákat.

Matusek Antal szerint 1510-ben a megyének még négy járása volt. Valójában a XVI. század közepén bekövetkező közigazgatási változások is követték a Győr vármegyében bekövetkezett hatalmi és gazdasági változásokat. 1543-ban a megye alsó része, a pusztai és sokoróaljai járás behódolt, s mivel a fehérvári szandzsákhoz osztották be, a fehérvári járás nevet nyerte, s 1683-ig, azaz Kara Musztafa bécsi kudarcáig, török kézen is maradt.

1582-ben a megyének két járása volt: egy belső és egy külső. A külső járás területe a Rábától, Mosoni-Dunától és Dunától északra, a belső járás a Rábától, Dunától délre terült el és sokoróinak is nevezték. Hívták a járásokat egyébként Tóközinek, Szigetközinek, Csilizközinek, ez megfelelt az előbb említett külső járásnak, illetve használták a sokorói, majd a sokoróaljai járás elnevezést is, ez az utóbbi megfelelt a belső járásnak. De néha említették a vízen felül és alul kifejezést is. A 17. század első harmadában készült portál is adóösszeírások (lásd 2-3. sz. melléklet) 1622-ben három járásról tettek említést, s ez a beosztás egészen az 1638-as portál is összeírásig bizonyíthatóan megmaradt. Ezekben az összeírásokban a szolgabíró nevét használták fel a distriktusok megkülönböztetésére. Az 1630-as portális összeírás ismerte Dallos János dikátor és Szeghi Mihály szolgabíró, Eghry Márton szolgabíró és Alsoki Márton szolgabíró járását. Hasonlóképpen három járásról tesz említést az 1638. évi összeírás is!

Valójában a Rábától, Dunától északra, azaz a török hódoltságba nem eső biztonságosabb, a folyók által védett, gazdaságilag erősebb területet osztották fel két részre, úgymint Eghry Márton járására (Patona, Csécsény, Kóny, Markota Bödögével, Réti, Kapi, Fehértó, Sövényháza, Bezi, Börcs, Öttevénysziget falvakra, azaz a Tóközre), a Szigetközi részre, azaz Alsoki Márton szolgabíróságára. Idetartozott Újfalu, Zámoly Lada- mérral, Dunaszeg ésSzentpál, Hédervár, Ásvány, Ráró, Kenderesmedve, Otova, Szabadi, Vámos, Egyházasmedve, Nyárad, Patas, Radvány, Kulcsod, Szőgye, Vének.

Az 1630-as összeírás 58 települést említ Győr vármegyében, ebből harminc esik a hódoltsági területbe, azaz a Rábától, Dunától délre, és 28 a Tóközre, a Szigetközre és a Csilizközre, azaz a Rábától, Dunától északra. Az 1638-as portális összeírásban 56 település szerepel és nyolc összeszámláláson túli puszta, Abda, Pinnyéd, Révfalu (ma Győr részei), Balony, Patas, (ma Szlovákia), Bezi, Patona (ma Rábapatona), Szentmárton (ma Pannonhalma). (Lásd 3. sz. melléklet.)

(Dominkovits 2002., Filep 1961., Gecsényi 1976., 1977-78., 1988, 1989, 1990., 1994.,

1995., B. Huszár Éva, Karácsonyi 1941., Lengyel 1944., Matusek 1874., Néma 1994.,

1995., Ráth I860., Römer 1865., PRT 1906., 1907.)

A megye szigetközi, tóközi és csilizközi részének fejlődése

A megye Rábától, Mosoni-Dunától, Dunától északra eső részét Győr 1594-es elfoglalása érintette a legjobban. A szigetközi birtokosoknak, Révay Péternek, Révay Ferencnek és Héderváry Istvánnak, valamint Czobor Imrének és Mártonnak csak egy 1600-ban közösen kiadott szabadságlevéllel sikerült az elmenekült, „megfutott” lakosságot visszacsalogatni. Az 1600. április 14-én kiadott levél a következőképp szólt: „Mi Révay Péter és Révay Ferencz, Héderváry István, Czobor Imre, és Czobor Márton adunk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, hogy az rárói és hédervári jószágba való szállott és ennek utána szállandó jobbágyoknak, kiről győri veszedelemkor elmentek volt, adtunk szabadságot öt esztendeig, hogy az pusztult jószágban megint épülenek; de az ő sok könyörgéseket megtekéntvén, az öt esztendőhez még egy esztendőt engedtük nekiek; iIlen okkal, hogy míg a szabadság kitelik, minden esztendőben két-két napot szolgáljanak.

Az hat esztendő kitelvén, valamint ennek előtte az futás előtt való esztendőkben szolgáltának és adóztanak, mi is ugyanazonban meg akarunk tartanak. A szabadság közben penig, az vagy azután is el ne mehessenek máshova külemben, hanem ha embert, kivel az urok megelégszik, szállítnak helekbe. Mely dolognak nagyobb biztonságáért adtuk ez mi pecsétes levelünket, keze írásunkkal megerősítettet.”

Bár Szigetközt Győr elfoglalása, illetve a főseregek átvonulása súlyosan érintette, mégsem szakadt meg az Árpád-kori alapokon nyugvó települések életének folytonossága, hanem az elmenekült lakosságot általában sikerült visszacsalogatni.

A Tóközre, a Szigetközre és a Csilizközre a másik nagy veszélyt a Duna, a Mosoni- Duna, Rábca, Rába áradásai jelentették. Azok a települések, amelyek túlélték a török, a magyar, a német csapatok és martalócok pusztításait, s visszatelepültek eredeti helyükre, kénytelenek voltak az árvizek, a folyók medreinek változása miatt a falu eredeti helyéről áttelepülni. így a Szigetközben feltételezhetően talán egyedül Hédervár maradt meg Árpád-kori helyén. Arra, hogy milyen veszélyeket jelentett a Duna a szigetközi településekre, Kovacsevics György 1724. február 16-án Ebergényi Lászlóhoz írt levele nyújt példát: „Győr vármegyében pedig, Ásványi nevű falunak az utóbbi víznek árja nagy szakadásokat tévén egészen elfutotta a határokat, directe Győr felé akarja meatusát [kanyarulatát] venni a Duna, idővel... a Rárói kastélyt két esztendő múlván elhordja, s nagyobb részeit Szigethköznek semmivé teszi. ...Hatöltéssel nem occupalnak [foglalnak]