Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
A térképezés idején minden dűlő fel volt parcellázva. A telkesjobbágyok és a zsellérek különállására olykor a zsellérekre utaló dűlőnévi jelzők utalnak: Zsellér réti gombások, Zsellér réti dűlő, Zsellérrét, Zsellér Földek névírás tűnhet a szemünkbe. A hegyi területek elkülönített ábrázolása is tanulságos. A legmagasabb részt (a domborzatot jól követhető tüskés, pillacsíkos ábrázolással érzékelteti térképészünk) a Mjeltóságos] Uraság Erdeje fedi. Az urasági erdőt nagyon nagy kiterjedésű legelő veszi körül, Legellő Agármány felirat alatt. A legelő keleti szélén a hegyből hosszú vízmosás fut le, ami a Felső tényei útra dűlő és a Rétre járói dűlőben már szabályozott csatornaként jelenik meg. Ménfő és Szemere felé ez a csatorna szélesebb réti területekbe torkollik: Füzes Rét, Osztálos Rét, Falu rétje feliratokkal találkozunk. A hegyen fekvő urasági erdő, illetve az azt körítő legelő nyugati oldalán Öreg irtás, Kis irtás dűlőnevek utalnak arra, hogy az erdő kiterjedése valamikor lényegesen nagyobb volt. A térképtermelés-, agrártörténeti szempontból értékes adaléka, hogy a Kis irtás északi végében eléggé apróra (25 darabra) felparcellázott Krumpli földek dűlőnév található. Térképünk talányos vonása, hogy a szőlőhegy teljesen hiányzik róla, amit nyilván a szőlők jogi helyzetének eltérő volta magyarázhat. A kisbaráti szőlőhegy nyilván a két úrbéri kötelezettségű területrész között feküdt. A későbbi katonai, topográfiai térképek Kisbaráthegy név alatt 3-4 párhuzamosan futó, szinte utcaszerű sűrűséggel beépített, kertséggé alakuló szőlőhegyet mutatnak. Fényes Elek Geographiai szótára Kis-Baráthi néven tárgyalja falunkat, kiemeli a katolikus, evangélikus templomot, egyházközséget és azt, hogy a helységben lakik 381 katolikus, 8 evangélikus, a szőlőhegyen 1021 katolikus, 232 evangélikus. Fényes kevesli a szántóját, de kiemeli, hogy a bora és a spanyol meggye híres. A földesúr a gróf Viczay család, illetve a pápóci prépostsági birtokszervezet. A Kisbaráti, Nagybaráti, Győr Kismegyer, Káptalan Nyúl közötti térség határviszonyait és szerkezetét 1778-ban Magyar István geometra által készített latin nyelvű térkép segíthet megérteni. Ez a térképmű az egykori utakat, vízállásokat különösen szépen rögzíti. Egyben igyekszik szemléletesen ábrázolni a települések telkeit, udvarait, házait. A Kiáltó Hegy és a Ments H[egy] alatt a térkép nyugati szélén szőlőszéli házakat ábrázol a Viczayak tulajdonában lévő Hegy Allyai Dűlővel szemközt. A Ments H[egy] és a Kert Szőlők között fekvő völgyben házsort ábrázol Antiqua Colonia Posfsessionis] Kiss Baráti felirattal. (A PL VI/3 jelzetű térképet Pannonhalmán a rendi levéltár őrizte meg.) Az egységesen Nyúlnak nevezett település - bár teljesen egybeépült már a 19. század elejére - eredetileg három egységből állt. Északi negyede Kisnyúl néven a nyúli dombokon, a szőlőhegyekből a nagy szurdokszerű völgyön át lefutó patak fölött északra épült. Egykori különállására leginkább az utal, hogy utcája Káptalan - illetve Nagy- nyúl teleklábi szállító útjára nyílik. A Káptalan - illetve a Nagynyúlhoz az északkeletre forduló országúihoz egy kis keresztutca köti be. Káptalannyúl és Nagynyúl egységes orsós útifaluvá vált. A főutca tengelyében épített templom fölötti Kisnyúl felé eső rész volt Káptalannyúl, a templomtól délre eső pedig Nagynyúl. A két részt a templom, és a plébániánál nyugati irányba, a szőlőkbe, a szurdokos völgyön át kivezető utca választja el még ma is. A község déli végében kis utca vezet keletre, ami később jelentős forgalmúvá vált, hiszen ezen át lehetett a vasúti megállót megközelíteni. „Győr Megyében Fekvő Nagy Kis és Káptalan Nyuli Helység Határának Kihasítási Térképe" című mappát közöljük, amelyet 1863-ban Vulgán János hites mérnök készített, s amelyet még ugyanabban az évben a megyei bizottság hitelesített is. Térképünk a káptalani térképtárban maradt fenn (GYEL No. 76). A Háromnyúl határa több szintet foglalt magában. Nagyécs, Tényő, Nagybarát szomszédságában a Csanaktól Ravazd felé futó dombsor hátára is felkapaszkodott, ahol horhosokkal tagolt legelő illetve korábban erdő volt. A keletre néző hirtelen emelkedő szétágazó vízmosásokkal, utakkal tagolt domboldala adott helyet a jó bort termő szőlőhegyeknek. A hegyben egyszerre voltak jelen a Káptalan, a Szeminárium és a Győri Püspökség házi kezelésű szőlői; itt szerezhettek maguknak szőlőt, présházat és pincét a falusi úrbéresek, de sokan végleges lakóhelyül a szőlőkbe telepedtek, mint a környéken annyi más esetben. Térképünk csak sematikusan, általánosságban foglalkozik a szőlők területével. Nem egészen könnyen megmagyarázható módon a szőlőkben csak kevés épületet jelölt meg. Uraság szőlője felirattal jelzi aföldesúri szőlőt, présházat, amelyben az egyik legrégebbi, hazai, 1699-ből származó, kőhúzós prést használták, s melyet 1958-ben vettek múzeumi őrizetbe, és jelenleg a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum különösen becsült, kiállított műtárgya. Csa- nak felől déli irányban, a szőlők lábjában út fut. Az út keleti oldalán a vízfolyásokat, mélyfekvésű részeket kivéve minden talpalatnyi földet igyekeztek szántó alá fogni. A falu határát oly mértékben parcellázták, dűlőkbe osztották, hogy a Zsellérek legelőjét is, illetve a mellette fekvő, Rákosi dűlő laposát a szomszédos Csíkgáti, Űrmősi dűlők vizesebb, rétesebb helyeit is nadrágszíjparcellákra bontották. A községhatár keleti, Pándzsa menti részein egybefüggő vizenyős, helyenként tószerű vízállásos részek maradtak csak nyerstáji állapotban. Ezeket mérték ki a Kis Nyúli Telkes Gazdák Legelője, a Nagy Nyúli Telkes Gazdák Legelője vagy Zsellérek legelője címen. Az egyik tószerű, szigetet is magában foglaló földdarab Legelőnek hagyott rész néven szerepel a nagynyúliak legelője alatt. Jellemző, hogy ennek a résznek a déli fele a tóval és a benne fekvő szigetnek a felével Tófaroki dűlőként illetve Pincze helyi dűlőként apró keskeny csíkokra fel van parcellázva. A község szántóiból viszonylag keveset, az északi határra illetve a Pándzsá-tól keletre eső részt vették magukhoz a volt földesúri birtokosok (Győri káptalani, szombathelyi papnöveldéi uradalmi birtokszervezetek.) Térképünket érdemes összehasonlítani a technikai okokból közölhetetlen és kissé sérült 1840-ből származó térképpel. 1840-ben a szőlők fölötti dombháton szintén legelők voltak, de még délnyugaton, nem is kis kiterjedésben Urasági Erdő feliratot találunk. A szőlők alatt a szinte maradéktalanul szántó alá fordított területeken a hegylábtól a Pándzsa völgyéig tölcsérszerűen szélesedő legelőterület feküdt, aminek nagy részét
