Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

később maradéktalanul feltörték, szántóként hasznosították. Ezt a részt az 1840-es térkép „Nagy, Kis és Káptalan Nyuli alsó közös legelő“ néwel jelöli. E legelő közepébe mélyen benyúlik a Feneketlen Tó nevű vizes rész. Ez a Pándzsa tószerűen duzzasztott medréhez a már említett szigetnél csatlakozik. Az 1840-ben készült felmérés a tó eredetét nyilvánvalóvá teszi. A Pándzsa völgyét gát zárja el, ezen út is vezet át. A gát alatt a térkép malom felirattal utal a használatra. A mellette lévő, délre eső rész „malom melletti nagy nádas Tó" feliratot kapta. Ennek a duzzasztásnak délkeleti irányban is volt szélesebb kiágazása. Jellemző az is, hogy a malom alatt, az alvízi részén a legelőtől jól elkülönített „Közös rétek" feliratot találunk.

A település északkeleti részén is nagyobb gyepterületek látszanak, bennük tavak. Ilyen a Tüzes Teleki Tó, illetve szántók közé beékelődött Köles Tó. Ennek nevét a szomszédos Köles Földek dűlőnév magyarázza.

Jellegzetes, hogy az 1840-ben felvett lap a hegyből lefutó vizek környékét, gyepként mutatja be. A két térképet össszehasonlítva a dűlők beosztásában is sok különbséget találunk. Kisebb táblákat, keskenyebb parcellákat mértek ki 1840-ben, mint 1863-ban.

Az egykori lakosságra jellemző adat lehet, hogy Fényes Elek Káptalan Nyúlon 289 lakosról tudott, Kis-Nyúlról a szőlőbeliekkel együtt 749 személyről adott hírt. Nagy- Nyúlról pedig 1416-ról. Hangsúlyozza, hogy „a három Nyúl egy helységet tesz ki, de elöljáróságuk külön van". Kiemeli a bor- és gyümölcstermelést, de hangsúlyozza, hogy „Nagy és Káptalan Nyúlnak szántóföldé is elég“. (GYEL No. 74)

Településtörténeti leg nem hagyható figyelmen kívül, hogy Kis- és Nagynyúlhegy az 1828-as összeírástól külön egységként szerepelt. 1828-ban Kis-Nyúl-hegynek 425 lakosa volt, 1880-ban 514 főt tettek ki a hegylakók. Nagy-Nyúlhegyen 1828-ban 789 fő élt, ezek száma 1880-ra 1106-ra szaporodott. 1888-ban a két hegyi lakott területet összevonták és 1930-ig 1813-ra lakosra rúgott a lélekszám. 1940-ben a lakott hegyi településrészeket Nyúlfaluval összevonták. Sajátos, hogy az összevonást és az intézmények egyesítését a néprajzi gyűjtőknek még az 1960-as években is elítélően panaszolták a hegybeli lakosság képviselői.

A nyúliak számára nagy előnyt jelentett később, hogy a szőlészet, gyümölcstermelés, földművelés, állattartás mellett ipari szakmunkássá is válhattak, a közeli Győr üzemeiben rendszeresen munkát vállalhattak, és a győri piac előnyeit is, mint értékesítők jól kiaknázhatták. A sikeres alkalmazkodás az új életformához viszont nem hozta közelebb egymáshoz a hegyi lakókat és a falubelieket. Identitásuk igencsak eltérő maradt.

Nagyécs község határának térképe 1838-ból két példányban is fennmaradt. Mivel a községben mind a bencés uradalmi szervezet, mind a pápoci prépostsági és a győri káptalani uradalom birtokos volt, az egyiket a pannonhalmi levéltári anyagban lehet fellelni, a másikat a káptalani gyűjteményben őrzik (PL IV. 7., GYEL No. 32). Mindkét térképet Tóth Mihály „Nagy Éts Helység Határának Földképe" címmel Tóth Mihály mint „Magyar Ország hites és aT. Sz. Mártonyi Urad(alom) Rend(es) Mérnökje" készítette. A térképművet 1839-ben helyszíni ellenőrző vizsgálattal hitelesítették,

Nagyécs a Győrszentmártonnal szembeni oldalon a főapátsági monostorral és Győrszentmárton mezővárossal szemben a Bakonyból folyó Pándzsa partján fekszik. Határa a vízfolyás keleti partosabb részeire is átnyúlik, magában foglalja a Pándzsát nyugatról kísérő dombalji laposabb fekvésű részeket, de a szántók fel is kapaszkodnak délnyugaton a Csanak-Ravazd Közötti dombokra. Jellegzetes, hogy a legdélkeleti bb tábla „Irtási Dűlő Földek” néven szerepel. A szomszédságában hatalmas kiterjedésű közös legelő terül el, amely a falu melletti szőlőhegyektől a kisécsi erdőbirtok határáig terjedt, a Káptalan Erdeje és a Helység erdeje kíséri a nyugati oldalán. A térkép az akkori legkorszerűbb eszközökkel, árnyalással kiemeli és reálisan érzékelteti a határ domborzati tagoltságát.

Az erdők és a Közös legelő, valamint a szántók között a nagy kiterjedésű, részben állandóan lakott szőlőhegyeket ábrázolja ugyan, de csak a szőlők határait, domborzatát rögzíti és legfeljebb a szőlőn belüli földesúri hovatartozás határvonalát jelöli. Hat szőlőhegyet különböztet meg. Sajátos módon három egymással szomszédos, de egymástól jól elváló horhosokkal, vízfolyásokkal, utakkal elhatárolt hegyet Öreg hegy vagy Öreg Hegy néven nevez. Alsó Hegy, Öreg Hegy, amely a Mesterfai Hegy folytatása, a Csillaghegy, és északon a nyúli határ mellett ismét két Öreg Hegy, illetve Öreg hegy felirat utal a kiterjedt szőlészkedésre. Megjegyzendő, hogy a Mesterfai és vele egységet alkotó Öreghegyet elválasztó határvonal két oldalán ismeretlen rendeltetésű épületeket ábrázolt térképészünk. Ezenkívül a Mesterfai hegy délkeleti, község felé eső sarkában is ábrázoltak kiemelten egyetlen épületet. Ugyanígy a Pándzsa felé eső, keletre néző oldalú Öreg Hegy délkeleti sarkában is épületre utaló piros jel látható. Ezek minden valószínűséggel csőszházak lehettek.

Az egykori viszonyokra jellemző, hogy Nagyécs belterülete mellett a faluból keletre a Győrszentmártonba vezető utat tekintélyes méretű gátként építették meg. A gát fölött hatalmas tóvá duzzasztották fel a Pándzsa vizét. A gáttól északra a gát hídjától az alvíz irányába csak keskeny vízmeder látszik. A hídtól északra különálló épület helyezkedik el, ami akár akkor is vagy a korábban felduzzasztott víz energiáját hasznosító malom meglétét sejteti. A tó kiterjedése olyan nagy volt, hogy túlfutott a község déli határán. Jellegzetes, hogy a tó közepén a falutól délre kis sziget emelkedett ki, amit Zselléreké felirattal jelöltek. A korra jellemzően a tavat aprólékosan olykor nadrágszíj parcel Iákra is osztották. Volt rajta Közös Tó, szerepel Biróé, Helységé, Káptalan Nádassá Prépostság, Sz. Mártonyi Uraság felirat is. A duzzasztott tónak volt egy keletre kiágazó öblözete ebben a, b, c, d, e jelölésű kis és keskeny parcellák mellett a Lakóké felirat is szerepelt, ami nyílván a helyi nyelvjárásban a zsellérek szinonimáját jelenti.

A Pándzsának mind a duzzasztott, mind a szabad folyású részén kiterjedt rétek helyezkedtek el. Ezek egy részét már felparcellázták, s ahol a terepviszonyok engedték szántóvá tették. A Pándzsa a keleti partján, a falu északi részén a Körvélesi Dülö, a Körtvélesi hosszú Nyilas és tőlük keletebbre eső Körtvélesi Dűlő földek, és az északibb Dióbokri Dülőföldek részesedtek a réti földekből.