Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
és Győr közötti út és a Csanakról, a faluból közvetlenül Győrbe vezető út közötti, a falutól Ménfő felé eső határrész szőlőkkel van beültetve. A Ménfői Határra Dűlő Szőlők, Rákocí Szól lök, az Öreg Ucai Szol lök, a Hegyalyai Szol lök, a Reiter Dűllői Szol lök és Hegy Órai Szol lök útja mentén élnek a 17-18. században a szőlőhegyet már benépesítő magyar szőlőművesek, a hegybeli lakók utódai. Szinte minden szőlőbeli út mellett vannak lakóépületek. A térképész a házakat és a lakóudvarokat színnel is megkülönbözteti a szőlők parcelláitól. A Ménfői Határra Dűlő Szőlők és az Öreg Ucai Szol lök közötti út szabályosan utcaként tűnik fel, mindkét oldalán beépítve. Viszonylag kevés ház épült még fel ekkor a Hegy Órai Szol lök két táblájában. A szőlőktől kissé elkülönülten áll Csanak falu szalagtelkes, útifalu jellegű belterülete. A falu Hegyalyai Szol lök felé eső végén futó út szőlőbeli házsora és a falu szorosan, szinte egybe épülve kapcsolódik egymáshoz. A térkép jól mutatja, hogy a 17. század végi drákói szigorúsággal tiltott hegybeli lakás a 18. és a 19. századok folyamán milyen jól megerősödött, nem kevéssé Sajghó Benedek főapát előrelátó engedékenysége nyomán. Maga Csanak falu belsőségének főutcája délnyugat-északkeleti tájolású. Csanak hegyi útjai északról délre tartanak, a lejtők délkeletre, nyugatra néznek. A hirtelen emelkedő hegyoldalakba bevágódó keresztvölgyeket is úttá, utcává képezték ki, melyeket később zártsorúan be is építettek. A Rákóci Szőllők két táblája arról az 1960-as években kiszáradt hatalmas szilfáról kapta a nevét, amely Csanak- és Kisbaráthegy határán állt, amely a napjainkig eleven monda szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem pihenőhelye volt. Az igen öreg és hatalmas méretű fát kipusztította az Amerikában és Európában elterjedt szilvész fertőzése. A Csanaki határnak a szőlőktől keletre, északra eső része szántókat, legelőket, réteket foglalt magában. Győr felé az Öreg-Rábáig a későbbiekben a Marcal vizét kánáli- záló mederig nyúlt. A déli irányból a Rába mélyedt völgyébe lefutó vízfolyásos széles, lapos részeit közös legelőként hasznosították. A legelőknek tulajdonképpen négy nagyobb tömbje ékelődött a szőlők alatti szántók közé. Ezeket külön dűlőnevekkel illették. Egy-két helyen lefolyástalan laposok a szántótáblákat tarkították másutt is. A térkép felvétele idején minden szántó, minden szőlő apróbb, nagyobb parcellára volt osztva. A szántók által közre fogott réti helyeket a Királyrétet kivéve parcellázatlanul hagyták. Jellegzetes viszont, hogy néhol a gazdák kiharcolták, hogy a kis laposokat vagy a lapos területek szegélyét parcellázzák, szántójukhoz csatolják. Csanakon a térkép készítése időszakában, amint Fényes Elek Geographiai szótára rögzíti: „lakja a szőlőheggyel együtt 1200 kath,, 150 evang. lélek...". Jó bortermesztését külön is kiemeli. Csanak falu egykori másodlagos német anyanyelvű, újranépesítői mindig kisebbségben voltak, a hegybelí lakossággal szemben. Ennek is köszönhető, hogy nyelvi beolvadásuk viszonylag gyorsan lezajlott. A falubeliek és a hegybeliek közössége ugyan évszázadok óta békésen együtt él, de külön identitásukat máig őrzik. Utóbb sok győri polgár szerzett extraneusként szőlőt, épített nyári lakásul is használható szőlőbeli lakot. Utóbb sok távoli faluból származó, más községből elköltöző vásárolt itt házhelyet, kertet, hogy Győrbe járhassanak dolgozni. A szőlőtermesztésben a 19. század utolsó harmadában elterjedő növényi betegségek és kártevők pótolhatatlan károkat okoztak, de a csanaki hegybeli lakosság gyümölcs, különösképpen a minőségi málna termesztésével kárpótolta magát. A győri Hűtőház Vállalat révén európai hírességű exportcikké vált a Sokorói szőlővidék egész területén a MIRELITÉ Rt málnája. (Csanak történetére jól eligazítást adnak a birtokló rend történeti kézikönyvsorozata és Néma 1995, Filep 1999.) Csanak déli szomszédja a Győr város és Nagybarát határa közé ékelődő Kisbarát község. Sajátossága, hogy a település maga a Csanak-Ménfőtől kezdődő, Ravazdon túlnyúló Sokoró vidéki középső dombsor északkeleti előterében fekszik, a Kis-Pándzsa folyása szomszédságában. A falu azonban egy elkülönült, a kortársi hivatalos szóhasználattal diverticulumot birtokolt még a hegyen, Nagybarát, Tényő, Szemere, Ménfő közé foglalva. Térképe 1843. évi felmérés alapján készült. Stagl Károly, a hédervári uradalmi szervezet mérnöke mérte fel. (GYMSMGYL GYMU 158) Az így tagolt határa Pándzsa 118 méter körüli szintjétől 198, 202 méter tengerszint feletti magasságig terjed. A falu a Pándzsa kiszélesedő völgyéből 118-122 méter közötti mezőségi szinteken birtokolt szántókat. A falutól keletre lényegében a Kis-Pándzsa csatornája és régi ártere környékén csak legelők, rétek feküdtek. A felmérés idején még három kiterjedt tó határait regisztrálták. Ezek környékét a határ déli szegélyét kivéve legelőként és nyilván kaszálóként hasznosították. A határ felaprózottságára jellemző, hogy mintegy 60-70 egységre bomlott. Az uradalom a község belterülete mellett nagy majort tartott fenn, amihez a Mféltóságos] Uraság telke közvetlenül északi irányban csatlakozott. A határ északkeleti sarkában prépostságí tulajdonú föld is volt. A falu beltel keit délről, nyugatról, északról apró parcellákra tagolt dűlők fogták körül. Sok táblában nagyobb urasági parcella is feküdt, ezeket a térképész külön színnel, pirossal vagy rózsaszínnel jelölte. Az ismétlődő uradalmi parcellák mintha a korábbi idők nyomásos határhasználatára utalnának vissza. A falut megkerülve, illetve a falu déli végétől utak vezettek a hegybe. A falu belterülete kissé északnyugat-délkeleti tájolású. A felmérő, térkép-szerkesztő a mai szokástól eltérően tájolta a térképet. A térkép felső része délkeleti irányú. A községi belterület dél felé szélesedő, tölcséres útifalu, déli végén keresztirányú utca zárja a tölcsérrészt. A főutcát keresztező telektömb valószínűen a zsellérek negyede, mert a főutca telkeinél, házainál kisebbek a felmért objektumok. A falu főutcája déli végéből feltűnően széles út vezet nyugatra. Ennek végében ábrázolta mérnökünk a temetőt és LXIV szám alatt Puszta Falu helynevet ad meg, ezek arra utalnak, hogy a község 1843-as és jelenlegi helye másodlagos település.
