Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Unti Mária: A térkép, mint forrás a földrajzi névkutatásban

1.1. Gönyü: neve nagy valószínűséggel a Gune személynévből alakult ki. Térképi megnevezés: „A Gönyöi és N. Sz. Jánosi Határszék a Duna és a Torda folyó vizek mentébe” (1831). A Torda mint „folyó víz" neve a későbbiekben soha nem fordul elő, hanem mint a Duna egyik szigete szerepel Szentiván és Vének határán.

1.2. Győrszentivárr. temploma védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról kapta a nevét. Térképen: „Sz. Ivány Helység Határának Földtérképe” (1846), „Szentivány helység határának elkülönzési térképe” (1858). Mivel 1808-ban 32 Szentiván nevű helység volt Magyarországon, feltehetően ez tette szükségessé, hogy megkülönböztető elemmel lássák el, s így jött létre a Győrszentiván elnevezés. Ennek idejére konkrét adatunk nincs.

1.3. Bőnyrétalap: „Bőny, Örkény, Rét Alap Közbirtoku Határok Térképe” (1842). Bőny neve a Bő személynévből, Örkényé az Örkin személynévből keletkezett magyar névadással. A „rét” köznév kaszálót, mocsaras, vizes területet jelentett. Alap pedig az Olap személynévből származik. Az 1842-es tagosítás után egyesítették a három területet.

1.4. Szap: Személynévi eredetű név. Az 1858-ban, 1874-ben keletkezett térképen is Szap-ként szerepel (Méltóságos Hédervári Rárói Uradalmak és a Szapi köz Birtokosok között 1858-ik évben végre hajtott Határozásnak átnézete).

2. A fenti területek domborzatának, vízrajzának változása az említett térképek nevei alapján

2.1. Gönyü: A sík vidéken a kisebb kiemelkedéseket is gyakran nevezik „dombnak”, „hegynek”. A Duna mentén található a Hegy oldal és a Hegyoldali Rét megnevezés, amely ma már nem ismeretes, mivel a táj felszíne sem indokolja. Ugyancsak eltűnt név a Nádas és a Toó fark, mert feltehetően a Duna szabályozása során megváltozott a terület felszíne, művelési ága s megszűnt a névadás indítéka. A Torda mint folyónév szintén eltűnt, a Cuhai-Bakony-ér „Bakony folyásaként szerepel.

2.2. Győrszentivánon is megfigyelhető a domborzat átalakulása az 1845-ös térkép névanyagához viszonyítva. A falu nyugati részén nagy területet jelöl a „Szél horta homok" és a „Szél horta homok butzkák” megnevezés, melyek mára eltűntek, akárcsak a többször is előforduló „Vízállásos Lapos”. A vízelvezető „Csapoló árok” megépítésével jó minőségű szántóföldek jöttek létre.

2.3. A bőnyrétalapi határon keresztül folyik a Bakony-ér. Ma valóban „ér"-nagyságú, a Bakonyban ered, és Gönyünél ömlik a Dunába. Hogy a 19. század közepén a „Bakony folyás” nagyobb vízhozamú volt, mutatja az Öreg-Sziget és a Szigeti Rétek megnevezés az Ér mentén, a falu külterületén.

2.4. Szap határában a Duna-ágak a meghatározók a táj alakításában. A hagyomány szerint a falu eredetileg a Madarász-szigeten alakult ki, itt tudott a lakosság leginkább védekezni és észrevétlen maradni a portyázó ellenséges katonákkal szemben. Amikor a sziget kicsinek bizonyult, a „parton túlra" is terjeszkedtek. A mai falu itt található a Duna bal partján, a Madarász-sziget pedig a határ magyar oldalára került.

Az 1800-as évek végén sürgetővé vált a Duna szabályozása. A korábbi fő medernek számító Bagaméri-ágat 1892-ben zárták le, s ezután vágtak új medret Szap és a Madarász-sziget között. Az új meder vonalában a zátonyokat, szigeteket kotrással távolították el, a falu területéből kertek, gyümölcsösök, s egy egész utcasor esett áldozatául a táj átalakításának a megnevezésekkel együtt. Az 1858-as térképen még szerepel a Madarász Sziget, Töklevél öntés, Macska sziget öntés, az 1874-esen a Veréb sziget, Antal sziget, Aranyos, Forrás, Csiliás, Berkes, Falukért, Földrétek, Kerekes sziget, Töklevél, Vízállás megnevezés, melyekről a mai adatközlők már nem tudnak. (Töklevél a folyó magyar oldalán még élő név,) Az 1863-ban keletkezett, de az 1820, illetve 1830-ik évi térképekről készült másolaton található a Háromágú fűzfa és a Körtélyfa megnevezés. Az utóbbi - Körtífa ejtéssel - ma is élő dűlőnév, míg a Háromágú fűzfa az eltűnt nevek közé tartozik. Ugyanezen a térképen a Nagy-Duna még keresztülszelte az Öreg- és a Kis-Vidocsát, s a Duna-mederben még szigetet is jelölnek. Igazi sziget volt a Patkói sziget, Kis patkó, Kis patkói elősziget, Dombos kői sziget, melyek ma a kiszáradt Duna-ágak között kaszálók, nádasok, esetleg feltöltött területek.

Az eltűnt nevek száma az elmúlt évtizedekben is szaporodott, mivel a „Bősi csatorna” nyomvonala sem kerülte el a szapi határt. „Víz alá került” a Borsrét, a Tormás, Gurdon, az Akalelej-tó és a Kozák-tó. E neveknek a továbbiakban semmiféle jelölő funkciójuk sincs, tehát még az emlékezet sem fogja őrizni őket.

3. Ugyancsak a térképek segítségével követhetjük nyomon azokat a hosszú életű neveket, amelyek évszázadok során ugyanazt a területet jelölik, akkor is, ha közben megváltozott a táj felszíne, a terület gazdája vagy művelési ága. Ilyen ma is ismert nevek Szapon: Vidocsa, Patkó felső, Sárgátja, Harcsa-szántás, Kenderes kertek, Sadzás, Hamköz, Hosszúfű, Hosszúnyár, Dombos-kő, Hosszúkő, Kozma, Mágjás. Gönyün: Parragok, Kis- és Nagykapos, Sárosi földek, Kis-Erebe. Győrszentivánon: Zsombékos, Gurdony, Hecse, Andrásvár, Likócs, Első-, Második- és Harmadik osztály. Bőny rétalapon: Bakony-ér, Öreg rétek, Koldustelek, Ászokföldek, Sóskútere.

4. Sokat változott a területek művelési ága. Napjainkra többnyire funkciójukat vesztették a rétek, legelők, kaszálók az állattartás átalakulásával, ezért eltűntek a nevekből is. Minden falu határában megtalálhatók voltak a „Kenderföldek” a vizes, nedves részeken, ma legfeljebb belterületi név őrzi emlékét (Győrszentiván: Kenderes).

Az előzőekben megnevezett térképeken szerepel még Kolompér Földek, Káposztáskertek, Dinnyés kerti föld (Gönyü), Babföldek, Szöllők (Bőny), Medgyes, Körtéles (Szap) megnevezés dűlőnévként, amely megmutatja, hogy bizonyos területek milyen kultúrnövények termesztésére voltak alkalmasak.

5. Sok név utal a tulajdonosra. A térképeken igen gyakori megnevezés az Uraság erdeje, -földje, —rétje, —szántó földje. Falu fűzfás erdeje, —rétje, Jobbágyok szigeti rét-