Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Göcsei Imre: A térkép, mint tudományos forrás

néven is szokták nevezni, A térkép az utakat párhuzamos vonalakkal, a településeket, nagyobb épületeket, jellemző házakat ezek látképével, a hegyeket fűrészfogszerűén ábrázolja. A területeket és az irányokat erősen torzítja. Új elem a térképen, hogy a települések közti távolságokat mérföldben közli. Az itinerariumon megtaláljuk Pannóniát, a Dunát, Aquincumot és több hazánk területén ismert római települést.

A római birodalom legkiemelkedőbb földrajztudósa és kartográfusa Ptole-maiosz (Kr.u. 87-150) volt. Görög származású, de mégis római térképésznek számít. Arab fordításban fennmaradt csillagászati műve „Almagest" címmel a középkorban vált ismertté. Ez a munka tartalmazza az ókorban általánosan elfogadott geocentrikus világkép részletes kifejtését. Az Alexandriában dolgozó tudós fő műve: Geographica Hyphegesis, amely nyolc kötetből áll. Az I - II. kötete matematikai földrajz, ebben tárgyalja a különféle vetületeket és szerkesztési eljárásokat, A III - IV. kötetben az összes akkor ismert helyneveket sorolta fel földrajzi szélességükkel és hosszúságukkal együtt. Ptolemaiosz az egész Földet 26 térképen ábrázolta. Eredeti térképei nem maradtak meg, csak másolatok. Munkássága hosszú évszázadokon keresztül éreztette hatását a térképészeti tevékenységben. Térképeit 1600-ig igen sokszor kiadták.

A középkorban az ókori tudományok fejlődése - így a földrajz és a térképi ábrázolás is, - szinte teljesen leállt. Csak nagy sokára a kolostori kultúrával indult meg újból nagyon lassan a tudományok művelése.

A középkori térképek általában kör alakúak és nagyméretűek. A XIII. században három nagyszerű térkép jelent meg. Egyik az Epstorfi térkép, amely 358 x 356 centiméter nagyságú, 30 pergamen lapból álló világtérkép. Valószínű 1211 -ben készült. - A másik a Mappa mundi Isidori Hispanensis vagyis Sevillai Isidor világtérképe. Sevillai Isidor (570 - 636) nemesi származású, igen művelt ember, aki Sevilla bíborosa volt. A Földet gömbön ábrázolta, amelynek felső részén Ázsia, alsó részén Európa és Afrika volt látható. Jellemzője, hogy az Adriai-tengert és a Balkán-félszigetet kitűnően ábrázolta, Itália és Hispánia ábrázolása már nem ilyen jó, de azért felismerhető. - A harmadik a Herefordi térkép, amely valószínűleg 1276 - 83 körüli években készült. Az angliai Hereford székesegyházában őrzik. A térkép 162 cm átmérőjű kör, amelynek középpontjában Jeruzsálem áll. Hazánkból Győr, Esztergom, Szombathely és a három főfolyó látható rajta.

A középkor végén fellendült a tengerhajózás, ennek hatására a térképkészítés ismét fejlődésnek Indult. E kor tengeri hajózását szolgáló un. iránytűtérképeket portollá- noknak. A térképen sugár alakú vonalak ábrázolták az egyes világtájakat és útvonalakat, amelyek egyik vagy másik pontból indultak ki. Ebből az időből a legjelentékenyebb Fra Mauro világtérképe, amelyet a velencei Doge-palota falára festett (1459). Alapnak használta Ptolemaiosz térképét, amelyet igen sok adattal egészített ki. Hibája, hogy túlságosan részletessé tette térképét és nem tudott a korong alaktól szabadulni.

Az újkor kezdetével a térképkészítésben is ugrásszerű fejlődés tapasztal ható. Ennek okai:

1. Ptolemaiosz művei a XVI. század elején újra ismertekké váltak, 2. Amerika és India felfedezése, 3. A könyvnyomtatás feltalálása. A térkép lassan kezd általános kultúrkinccsé válni.

A XV - XVI. századot a térképészet újjászületésének is nevezhetjük. A könyvnyomtatás lehetővé tette, hogy Ptolemaiosz latin nyelvű nagy munkáját és térképét Európában megismerjék. Általánosan elfogadottá lett a Föld gömbalakja. Ennek következménye volt, hogy Kolumbusz 1492-ben nyugat felé haladva akarta elérni a Fűszerszigeteket és felfedezte Amerikát. Magellán (1519-1522) körülhajózta a Földet. Mindezek az eredmények a hajózási térképeket is egyre pontosabbá tették.

Híres Waldseemüller Saint Dié városában élő geográfus térképe, aki 1507-ben kiadott könyvében javasolja, hogy az Újvilágot AmerigoVespucci-ról Amerikának nevezzék el.

Legjelesebb svájci térképésznek Sebastian Münstert tartják. 1538-ban megjelent térképén már az egész amerikai kontinenst meglepően jól ábrázolja.

Martin Behamin 1492-ben szerkesztette az első modern földgömböt. Mível akkor Amerikáról semmit sem tudtak, ezért Kelet-Ázsia messze előrenyúlt a Csendes-óceánba. Ez az eddig ismert legrégibb földgömb, amelyet Nürnbergben őriznek.

A XVI. század legkiválóbb térképésze, a vetülettan művelője Gerhardt Mercator. Korának térképeit összegyűjtötte, rendszerezte, majd egyforma méretű papírlapokra szerkesztette. Az így elkészült térképgyűjtemény „Atlas..." címmel 1695-ben jelent meg.

Jelentős tevékenységet fejtett ki a Homann által alapított iskola, amely 1848-ig állott fenn Nürnbergben. Homann sok régi térképet használt fel, sokat átdolgozott, többet maga készített, de inkább más atlaszok átdolgozott lapjait adta ki. Atlaszait még a XIX. században is használták. Ugyanez a tevékenység folyt Angliában és Franciaországban is.

A XVI11. század közepén kezdődött a földrajzban és a kartográfiában is az a nagy átalakulás, amely mindmáig hatással volt a tudományok fejlődésére. Ebben az időben nagy lökést adtak a fejlődésnek a nagy földi fokmérések, a felfedező utazások, a tudományos expedíciók és az astronomia újabb eredményei. Mindezeket a kartográfiában is felhasználták. Sok kúpvetület keletkezett ebben az időben. Sanson 1650-ben szerkesztette a ma is használatos Sanson-Flam-steed-féle területtartó vetületet.

Az országos felvételek fejlődése szempontjából nagyon fontos Cassini de Thury 1: 86 400 méretben megjelent térképe, amelyet a világ első modern topográfiai térképének tekintenek. A térkép domborzatábrázolása még nem tökéletes.

A kartográfia szolgálatában állt a holland Snellius (1615) által megalapított modern háromszögelés is. Általános alkalmazása csak 150 év múlva következett be, amikor állami feladat lett a földmérés és a topogáfiai térkép megszerkesztése.

A XIX. század közepétől a kartográfia rendkívül gyorsan fejlődik. Oka: 1. a kartográfiai technika rendkívül fejlett, 2. a domborzat ábrázolása tökéletesedik, 3. a térképvetü- letek szigorú tudományos vizsgálata. - Ebben a korban a vezető szerep Németországé, utána Ausztria - Magyarország, majd Franciaország és Anglia térképészete indul fejlődésnek. A korszak kezdetét a Petermanns Mitteilungen megjelenése (1855-től) jelzi. Ekkor alkalmazták a térképezésben először a fényképezést.