Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Güntner Péter: A soproni prostitúció szabályozása és szerkezete országos összehasonlításban a századfordulón
tanács adhatott.4 A soproni és valószínűleg a többi vidéki szabályrendeletet is a pesti alapján készitették el,5 a legtöbb cikkely szó szerint megegyezik; a rendeletek közös vonása például az, hogy bordélyházat csak büntetlen előéletű, 30 évnél idősebb nő vezethetett. A soproni szabályrendelet előírta, hogy a bordélyházban a függönyöket egész nap elhúzva kellett tartani. A szeszes italok felszolgálását és a zenés, táncos mulatságokat tiltották, az utóbbi azonban gyakran előfordulhatott a bordélyházakban, például Sopronban a Kőszegi út 3. szám alatt is, mivel az épület szalonjaiban (szalon, „piros” szalon) két zongora is funkcionált.6 A budapesti szabályrendeletek többféle prostituáltat különböztettek meg. Az engedélyezett kéjnők bárcával vagy igazolvánnyal (korábban egészségügyi lappal) rendelkeztek.7 A bárcát kiváltó kéjnők a munkahelyet tekintve három részre oszlottak: a bordélyházakban, a lakásokon (magánkéjnők) és alkalmi helyen; az utcán, illetve a találkahelyeken, a magánkéjnő-telepeken, és az éjjeli kávéházakban és mulatóhelyeken dolgozókra (futó-bárcás). Az igazolványos kéjnők a nyilvánosházak kivételével ezen helyek mindegyikén dolgozhattak.8 * 10 Sopronban a hivatalosan bejegyzett kéjnők közül a bordélyos, a magánkéjnők, és az igazolványosak" jelenléte mutatható ki a századfordulón, valamint a polgármesteri jelentésekben feltűnt a „kóborló”, „csavargó" elnevezés is. Ezekre a szigorú orvosi ellenőrzés nem terjedt ki, évente egyszer-kétszer vizsgálta meg őket az orvos. Az orvosi felügyelet hiánya miatt körükben a „bujakór”, sokkal gyakrabban fordult elő, a megbetegedettek többsége közülük került ki. Mivel engedélyezett kéjnők nem lehettek, mert akkor szigorú orvosi ellenőrzés alatt álltak volna, a „kóborló ” elnevezés alatt csak az engedéllyel nem rendelkező, titkos prostituáltakat lehet érteni. A szabályozás fő motívumát a prostituáltak egészségügyi ellenőrzésének igényében kell keresni. 1880-ban a városi tanács több levelet is kapott a Sopronban állomásozó katonai parancsnokságtól, melyekben a katonák között terjedő bujakór ,, terjedésének megakadályozása végett kellő intézkedések foganatba vételét kéri”.'" A katonaság sür4 Szabályrendelet a kéjelgés, bordélyházak és kéjnőkről. Sopron, 1884. március 13. 3. paragrafus. „Türelmi engedélyt bordélyház nyitására, a város kapitányának meghallgatása illetőleg véleményezése alapján a városi tanács adja ki". Budapesten bordélyház nyitását a rendőrfőkapitány engedélyezte a városi tanács beleegyezésével. (Szabályok a kéjelgés- bordélyházak és kéjhölgyekről. 1/3. és IV/22. paragrafus. Pest, 1867. október 31.) 5 Az egri szabályrendeletet is a pesti alapján készítették. Horváth László: Adatok az egri prostitúció történetéhez. In: Archivum, 14. Eger, 1996. 180. b A bordély ház adásvételi szerződése tételesen felsorolja a szobák bútorzatát. Az épületben található három szalon közül kettőben működött zongora. (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (a továbbiakban SVL) VII. 152. 3/1907. Adásvételi szerződés. Közjegyzői okirat.) 7 A bárcás és egészségügyi lappal rendelkező kéjnők rendszerét az 1900. december 1-jén kiadott rendőrfőkapitányi rendelet alakította ki. (Közreadta: Széchényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten. In: Rubicon, 1993. 8-9. 60. (a továbbiakban: Széchényi). Az igazolványos kéjnő fogalmát az 1907. évi budapesti rendelet hívta életre.) * Találkahelyek engedélyezését a rendőrfőkapitányi rendelet (Széchényi 30-37. paragrafus), a magánlakással bíró igazolványos kéjnő kategóriáját (korábban csak a bárcás kéjnők fogadhattak lakáson vendéget), valamint a magánkéjnő-telepek engedélyezését,: és az éjjeli kávéházakban és mulatóhelyeken való tartózkodást (csak tartózkodást!) az 1907. évi szabályrendelet vezette be. ” Sopronban az igazolványosok jelenlétére csak Schreiber Emil könyvéből lehet következtetni. Screiber Emil az összes törvényhatósági jogú város (27) és 79 rendezett tanácsú város bordélyházainak számát táblázatban közli. A táblázat „orvosrendőri felügyelet alatt álló egyéb nők (pincémők stb.) száma” rovata az igazolványos prostituáltakkal feltehető meg. (Schreiber Emil: A prostitúció. Bp., 1917. 99-102. (a továbbiakban: Schreiber) 10 SVL IV.1403/a. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1079, 2024./1880. 34
